"1Volt Naominak a férje után egy rokona, név szerint Boáz, egy jómódú ember az Elimelek nemzetségéből. 2Azt mondta egyszer a móábi Ruth Naominak: Hadd menjek ki a mezőre kalászt szedni valaki után, akinek megnyerem a jóindulatát! Naomi azt felelte neki: Eredj, leányom! 3El is ment, és kiérve a mezőre, szedegetett az aratók után. Történetesen az Elimelek nemzetségéből származó Boáz szántóföldje volt az. 4Éppen akkor ment ki Boáz is Betlehemből, és azt mondta az aratóknak: Az ÚR legyen veletek! Azok így feleltek neki: Áldjon meg az ÚR! 5Majd ezt mondta Boáz annak a legénynek, aki az aratók felügyelője volt: Ki ez a fiatalasszony? 6A legény, az aratók felügyelője ezt felelte: Az a móábi fiatalasszony ő, aki Naomival jött meg Móáb mezejéről. 7Azt kérte, hogy hadd szedegessen és gyűjtögessen a kévék között az aratók után. Így jött ide, és talpon van reggeltől mostanáig; alig pihent egy keveset. 8Ekkor azt mondta Boáz Ruthnak: Hallgass ide, leányom! Ne menj te más mezőre szedegetni, ne is menj innen máshová, hanem maradj csak a szolgáim nyomában! 9Legyen szemed a mezőn, ahol aratnak, és menj utánuk! Megparancsoltam a szolgáknak, hogy ne nyúljanak hozzád, és ha megszomjazol, menj az edényekhez, és igyál abból, amiből a szolgák merítenek. 10Ruth arcra borult, a földig hajolt, és ezt mondta Boáznak: Hogyan nyerhettem el jóindulatodat, hogy pártfogásodba vettél, holott én idegen vagyok? 11Boáz így válaszolt neki: Apróra elbeszélték nekem mindazt, amit anyósoddal tettél férjed halála után: hogyan hagytad el apádat, anyádat, szülőföldedet, és hogyan jöttél el egy olyan nép közé, amelyet azelőtt nem is ismertél. 12Fizessen meg tetteidért az ÚR, legyen bőséges jutalmad az ÚRtól, Izráel Istenétől, akinek a szárnyai alá jöttél oltalmat keresni. 13Az asszony pedig ezt mondta: Milyen jóindulatú vagy hozzám, uram, hiszen megvigasztaltál engem, és szívesen beszéltél szolgálóddal, pedig én még a szolgálód sem vagyok. 14Az evés idején azt mondta neki Boáz: Jöjj közelebb, egyél kenyeret, és mártsd falatodat az ecetes lébe. Ő tehát leült az aratók mellé. Boáz pörkölt gabonával kínálta, az asszony pedig evett, jóllakott, sőt még hagyott is. 15Azután fölkelt tovább szedegetni. Boáz pedig megparancsolta szolgáinak: Hadd szedegessen a kévék között is, és ne pirongassátok! 16Sőt szándékosan is húzogassatok ki neki a kévékből, és hagyjátok ott, hadd szedje föl, és meg ne szidjátok! 17Így szedegetett a mezőn egész estig. Amikor kicsépelte, amit szedegetett, majdnem egy vékára való árpa lett. 18Fölvette, és hazament a városba. Megmutatta az anyósának, amit szedegetett. Azután elővette, és odaadta neki azt is, amit meghagyott, amikor jóllakott." (Ruth 2. rész)
Ruth anyósával, Naomival érkezett Betlehembe. Özvegyek voltak mind a ketten, idegenben, Moáb földjén vesztették el szeretteiket.
Az akkori korban még nem volt özvegyi nyugdíj, de még munkahely sem a nők számára, ahova Ruth elmehetett volna egy kis pénzt keresni. A férj, a család férfi tagja volt az asszony, a nők gondviselője. Halál esetén az asszony gondviselő nélkül maradt.
Ezért volt hatalmas szó, hogy Boáz, a módos gazda, megengedte Ruthnak, hogy szedegessen, gyűjtögessen a szolgák, aratók nyomában. (Ma tarlózásnak neveznénk.)
Boáznak jóindulatból engedte közel Ruthot.
A fiatal asszonyt egészen megindította a férfi szeretete:
"Hogyan nyerhettem el jóindulatodat, hogy pártfogásodba vettél, holott én idegen vagyok?"
Ahogy ezt a mondatot olvasom, egy párhuzam jut eszembe Ruth és a saját életünk között.
Egyedül magunk sem vagyunk képesek boldogulni. Szükségünk van egy pártfogóra. Isten kész az ő pártfogásába venni bennünket. Bár idegenek vagyunk, Tőle elidegenedettek, de szeret és gondunkat szeretné viselni.
Engedjük-e, hogy a szárnyai védelme alá kerülhessen az életünk?
8Mily drága a te szereteted, Istenem! Szárnyad árnyékába menekülnek az emberek. (Zsoltárok 36.)
Te menekülsz-e a védelmet adó szárnyak alá?
26A Pártfogó pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, ő tanít majd meg titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek. (János 14.)
Isten ma is közöttünk van Lelke által.
Szeretnél Pártfogót? Isten már várja a hívásod.
Egy éneket énekeltünk el:
Szárnyaid alá rejtőzöm,
Te otthont adsz és megőrzöl,
Én Istenem, oltalmam, segítőm.
Szárnyaid alá rejtőzöm,
Te pajzsom vagy, védelmezőm,
Te mentesz meg az ellenség kezéből.
Te vagy az én erősségem, ó, Uram,
Hozzád futok, segíts meg engem!
A sziklára állok, erős jobbod felemel,
És hangos szóval dicsérem neved.
Varrogattunk is:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése