A minap a gyermekeimmel üdvözlőlapokat készítettünk. Megkértem őket, hogy rajzoljanak 1-1 képet, amely a téllel vagy a karácsony eseményeivel kapcsolatos. Máté az egyik lapra a keresztre feszített Jézus rajzolta le. Elgondolkoztam. Neki van igaza. A karácsony a keresztről is szól.
Szeretjük Jézust kisbabaként jászolban ábrázolni, és sokszor meg is ragadunk ennél a képnél. Jézuska, emlegetjük a Királyok Királyának a nevét.
Én már sok betlehemi jászlat láttam a főtereken, de húsvét közeledtével egyetlen egy keresztet sem láttam a nyitott sír kíséretében. Miért? Így könnyebb. Nem kell szembenéznünk a bűneinkkel, következményeivel, de így a kegyelem részeseivé sem válhatunk.
Ha Jézus nem ment volna el a kereszthalálig, hanem csak szétnézett volna a mindennapjainkban, akkor még mindig a bűneink terhét kellene cipelnünk. Ha a karácsony nem torkollott volna bele a nagypéntek és húsvét eseményeibe, ma nem lenne örömünnep.
"Abban nyilvánul meg Isten hozzánk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk Őáltala." (1. János 4,9.)
Ez az örömhír csendül ki az angyalok szavaiból is, amelyet a pásztorokhoz intéztek:
"Ne féljetek, mert nagy örömhírt hoztam, ami minden embernek örömöt szerez majd! Ma megszületett nektek a SZABADÍTÓ Dávid városában, aki az Úr Krisztus." (Lukács 2, 10-11.- egyszerű ford.)
Isten megajándékozott minket az Ő Fiában a bűnbocsánattal, örök élettel. Ez a leghatalmasabb ajándék, amelyet valaha karácsonykor is ember kezébe adtak.
"Hála legyen Istennek az Ő kimondhatatlan ajándékáért." (2. Korintus 9, 15.)
Nagy költekezésbe kezdett a ma embere. A gyermekek már nem is tudnak örülni apróságoknak.
Nem ez a lényeg. Nem az ajándék mérete emeli a karácsony hangulatát. Ha nem hagyjuk elveszni a karácsony igazi üzenetét, ha nem felejtkezünk el Jézusról, akkor lesz igazán örömteli, békés karácsonyunk.
Ha a fa köré ültök szenteste, ne felejtkezzetek el az ünnepeltről sem!
