Csend

Mindenki más zenét szeret.

Valaki a klasszikust, más a modernet.

Mindegyik szép és különleges,

de hallgattad-e már azt, aminek a neve: csend?

…Vagy félsz tőle?

Fokozott zajszennyezésben élünk,

de nem kell mindig másokat követnünk.

Mindenhol hangzavar, és mikor hazamegyünk,

zakatol az agyunk. De mikor pihenünk?

Kapcsolj ki minden zajforrást

és élvezd a csend szavát!

Meglátod, Isten szólni fog hozzád!

(OKR 2006)

Egyszer egy néni beszorult a liftbe, s a kívülállók aggódva kérdezték, van-e még bent valaki más. Azt mondta, nincs egyedül. Mégis, amikor „kiszabadították” a liftezőket, csak a néni lépett ki onnan.

• De hát azt tetszett mondani, nem egyedül tetszik lenni!? – szegezték neki e mondatot.
• Nem is voltam. Isten volt velem, és tudja, nagyon jól töltöttük az időt…

(Mindennapi és nem egészen mindennapi történetek mindennapi és nem egészen mindennapi embereknek c. könyvből a Jól töltöttük az időt… c. történetből N.V. Peale nyomán)

Az egyedül töltött időnket úgy is kihasználhatjuk, ahogyan ez a néni: feltöltődött. Istennel beszélgetett. Lehet, hogy vallásos, unalmas szövegnek tűnik az ima, de az nem jelent mást, mint beszélgetést Istennel.

Milyen imát hallgat meg Isten?

Nem a hosszú mormolás, üres szavak érdeklik, hanem az őszinte ima, melyet a „belső szobánkban”, azaz a szívünk legmélyéről mondunk el. Erről ír a Máté ev. 6: 5-6.

Rohanó életet élünk, de van-e időnk megállni, meghallani Isten bátorítását, hálát adni neki vagy kérni tőle? Gondolkodj el ezen, miközben meghallgatod a következő dalt:

http://www.youtube.com/watch?v=9oyOlsiUdFk a Kvint együttestől.

Sokszor azt érzem, hogy valami nincs rendben. Bár kialudtam magam és nincsenek rossz körülmények, valami hiányzik. Olyankor rá kell jönnöm, lelkem feltöltődésre vár. Ha alkalmat adunk arra Istennek, hogy feltöltsön minket, ő megteszi, mert azt ígérte, hogy „aki kér, az mind kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek megnyittatik” Máté ev. 7:7

Kedves Olvasónk! Kívánom, hogy a csendet ne túléld, hanem találkozz benne Jézussal, ahogyan a néni a liftben! Ilyen alkalom lehet például a várakozás egy hosszú sorban egy szupermarketben…

Lejegyezte: bodza

Végre újra együtt

Az időjárás riogatása mellett mégis sikerült február 18-án újra összeülnie a foltozóknak. Bár reggel még hideg volt, és talán még havat is hozott a szél, délutánra nagy olvadásba kezdett a pazar természet. Sokszor meglepődöm, hogy a fáradtsággal összegyűjtögetett hótakarót milyen könnyen vágja sutba a teremtett világ. Mivel az elmúlt alkalmunkat csak online, vagyis neten keresztül tartottuk meg, ezért a nyújtófatartó ötlete újra terítékre került. De hogy szélesebb legyen a repertoár, ezért egy textillabda varrásával is megismerkedtünk. Részletes leírását itt találhatod. Természetesen, a csapat nagyobbik része ezt választotta. (Még jó, hogy nem hagytam otthon ezt az ötletet.:)
Sajnos, mivel aprólékos volt az elkészítés, ezért mindenki félkészen vitte haza a munkáját. Géppel megvarrtuk a 12 elemet, a kitömés és az összeállítás maradt otthonra.

A vendégeink fogadásáig még sok foltos ötletet kívánok.

 Szorgos kezek












Erzsike seminol technikával készült nyújtófatartója.

Zsuzsi labdája. Nagyon szép lett:)                                    A labda összeállításának részlete.

Meghívó

Reménységünk szerint...

Pál, Jézus egyik nagy apostola, mindig nagy útiterveket szőtt. Előre beharangozta, hogy kiket szeretne meglátogatni, melyik gyülekezetet szeretné tanácsaival ellátni. De sokszor beleütközött Isten terveibe. Isten időnként átrajzolta a térképen az útvonalakat, melyeket meg kellett tennie. Ezért mondta Jakab apostol: 
"Tehát akik azt mondjátok: Ma vagy holnap elmegyünk abba a városba, és ott töltünk egy esztendőt, kereskedünk és nyereséget szerzünk; azt sem tudjátok, mit hoz a holnap! Mert a ti életetek olyan, mint a lehelet, amely egy kis ideig látszik, aztán eltűnik. Inkább ezt kellene mondanotok: Ha az Úr akarja és élünk, és ezt vagy azt fogjuk cselekedni... (Jakab 4, 13-16.)

Az elmúlt alkalmunkat elfújta a hóvihar. A terveink fel lettek függesztve. Ezért most már csak óvatosan szeretnék fogalmazni: Ha az Úr akarja, és élünk, és a hóvihar sem seper el bennünket, találkozót szervezünk február 18-án a Műhelyünkben.

Több terv is készült a különböző eshetőségeket figyelembe véve:

A terv: Ha az időjárás engedi (mármint Isten tervében nem szerepel másként), akkor Ibolya vezetésével fogunk táskát varrni, melynek részletes bemutatását egy korábbi bejegyzésünkben olvashatod.

B terv: Nyújtófatartó varrása (seminol technikával), melynek részletes leírását már korábban közzétettem. Az anyagszükségleten túl ehhez hozzátok el a nyújtófátokat is. Most nem sütési célokkal vesszük kézbe, hanem méricskélni fogjuk.

Ebben a tervben szerepel még egy alternatív varráslehetőség, melyet meglepinek szánok.

C terv: Ha minden törik és szakad, akkor otthon maradunk és megtartjuk az online együttlétünket és újra az interneten keresztül gazdagítjuk ismereteinket. (Remélem, ezzel nem kell számolnunk.:)

A terv a szombati napon fog teljesen körvonalazódni, melyről mindenkit értesíteni fogunk.

Teljes gőzerővel készülünk most már az amerikai vendégeink fogadására is. Szeretném, ha a vendéglátásra nézve, ötletekkel készülnétek, és tanácsokkal látnátok el, hogyan lephetnénk meg a kedves varrótársainkat.

Meghívót is szeretnék készíteni erre a különleges alkalomra. Ha tudtok még érdeklődőkről, akkor itt a lehetőség egy meghívásra.

Nyújtófatartó

A héten egyre több figyelmeztető hangot lehetett hallani: jön az erős havazás. Felhívott Ibolya pénteken, hogy tervek ide, tervek oda, ő nem tud jönni szombaton, nem mer kockáztatni. Találjunk ki valamit a katasztrófa helyzetre.

Így született meg a nyújtófatartó ötlete (nem én találtam ki). Egy új technikát, a seminol (seminole) technikát sajátíthatnánk el általa.
A hírek ellenére az utolsó percig reménykedtünk, hogy bennünket nem seper el a hóvihar. De szombaton végleges döntésre kellett jutni. Elmarad a foltvarró:(
A foltvarrás lehet elmaradt, de úgy gondoltam, a varróleckét blogon keresztül is továbbadhatom. Így teszem közzé a mai napunk témáját. Ha van kedved, időd, akkor varrogass te is a következő alkalomig, melyet február 18-án tervezünk megtartani! Tervezzük. Ha az időjárás is úgy akarja (vagyis az Időjárás Ura). Két hétig még a kérdések megválaszolására is lesz több időtök:)

 Ferdepántozás, szegés

Teljes tartó

Védettségben élni

Igaz, az alkalmunkat nem tudtuk a nagy havazás miatt megtartani, de az igei buzdítást nem szeretném kihagyni.

Isten népe egyiptomi fogságban volt. Rabszolgaként vályogvetésre fogták őket. A nép vezetője, Mózes, a fáraónál próbál közbenjárni a népért, de még nehezebbre fordul az izráeliek sorsa. Azt a parancsot adta ki a fáraó: "Ne adjanak többé szalmát... a vályogvetéshez úgy, mint eddig... szedjenek maguknak szalmát, de vessetek ki rájuk ugyanannyi vályogot." (2. Mózes 5,6- )
Isten 10 csapással fegyverezi le az egyiptomi vezetőt. De a csapások még keményebbé, még konokabbá teszik a fáraó szívét. Ekkor jön a 10. csapás, mely mélyen húsba vágó.
"Átvonulok- mondja Isten- ezen az éjszakán Egyiptomon... és megölök minden elsőszülöttet... ítéletet tartok... de a vér jel lesz házaitokon... ha meglátom a vért, akkor kihagylak benneteket és rajtatok nem lesz pusztító csapás." (2. Mózes 12,12.)
Isten népe serény munkába kezd. Leöli a bárányt, hogy vérével meghintse a szemöldökfát és az ajtófélfát. Nincs más menekülési út, csak a vérrel hintett ház van védelem alatt. Nagy árat fizet az, aki nem fogadja meg a tanácsot, bolondságnak bélyegezi.
Ítélet. A fáraó háza felett. Persze, megérdemli. Az egyiptomiak felett, hmmm, talán még őket is jogosan fenyegeti.
"Nincsen igaz ember egy sem, nincsen, aki értse, nincsen, aki keresse Istent." (Róma 3, 10-11.)
Még én sem vagyok igaz? Talán. Ha mérlegre teszem az életemet, akkor lemérhetem mennyire fontos Isten a számomra.
Igen, tudom, létezik. Nem elég? Van Bibliám. Ez megnyugtató. Olvasni? Azt nem szoktam. Templom? Igen, bejegyzett tagja vagyok az egyháznak. Templomba járás? Persze, az ünnepeken mindig ott vagyok. Kell ennél több? Ez már csak elég, hogy igazoljam magam! Ítéletet azért mégsem érdemlek. Nem úgy, mint a fáraó.
"Mindenki vétkezett, és híjával van Isten dicsőségének." (Róma 3, 23.)
Na jó, néha elszakad a cérna, és haragos leszek. Talán egyszer-egyszer még rossz gondolataim is vannak. Ezekért csak nem büntet Isten.
"A bűn fizetsége a halál." (Róma 6, 23.) Egy apróka bűn is magával vonja a halálos ítéletet.
Csak nem, én is halálra ítélt vagyok? Mint Egyiptom népe?
"Isten azért küldte Jézust, hogy akik benne hisznek, azoknak a bűneit megbocsássa." (Róma 3,25.-egyszerű ford.)
Van megoldás a számomra is? Tényleg, a vér. A vér, védelmet ad.
Jézus, mint Isten báránya, a vérét ontotta, aki hisz benne, annak az élete a vér oltalma alá kerül, rajta már nem fog az ítélet.
"Nincsen tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak..." (Róma 8,1.)
Aki itt a Földön hisz Jézusban, nem kell rettegnie, hogy mi lesz a halál után.
Csak az menekülhet meg, akinél a vér látható.
Kívánom, hogy a te életed is védelem alá kerülhessen.

Ének, melyet kívánok neked is:

AZ ÉLETEM AJTAJÁN

Szerző: fordította: Komáromi Kornél

Az életem ajtaján ott van már a húsvéti Bárány vére,
Jöhet az ellenség teljes hada, a vér oltalmat ad nekem.
Sátán ha támad, és elcsüggeszt, szilárdan állhatok meg,
Nincs többé kárhoztatás, mert a Bárány vére elfedez!
Lemossa bűneim, tisztává tesz,
Isten kegyelméből szent és igaz lehetek!
A Bárány vére elfedez,
Nem árt az ellenség gonosz terve.
Nincs már, mi legyőzhetne, Mert a Bárány vére elfedez!