Isten népe egyiptomi fogságban volt. Rabszolgaként vályogvetésre fogták őket. A nép vezetője, Mózes, a fáraónál próbál közbenjárni a népért, de még nehezebbre fordul az izráeliek sorsa. Azt a parancsot adta ki a fáraó: "Ne adjanak többé szalmát... a vályogvetéshez úgy, mint eddig... szedjenek maguknak szalmát, de vessetek ki rájuk ugyanannyi vályogot." (2. Mózes 5,6- )
Isten 10 csapással fegyverezi le az egyiptomi vezetőt. De a csapások még keményebbé, még konokabbá teszik a fáraó szívét. Ekkor jön a 10. csapás, mely mélyen húsba vágó.
"Átvonulok- mondja Isten- ezen az éjszakán Egyiptomon... és megölök minden elsőszülöttet... ítéletet tartok... de a vér jel lesz házaitokon... ha meglátom a vért, akkor kihagylak benneteket és rajtatok nem lesz pusztító csapás." (2. Mózes 12,12.)
Isten népe serény munkába kezd. Leöli a bárányt, hogy vérével meghintse a szemöldökfát és az ajtófélfát. Nincs más menekülési út, csak a vérrel hintett ház van védelem alatt. Nagy árat fizet az, aki nem fogadja meg a tanácsot, bolondságnak bélyegezi.
Ítélet. A fáraó háza felett. Persze, megérdemli. Az egyiptomiak felett, hmmm, talán még őket is jogosan fenyegeti.
"Nincsen igaz ember egy sem, nincsen, aki értse, nincsen, aki keresse Istent." (Róma 3, 10-11.)
Még én sem vagyok igaz? Talán. Ha mérlegre teszem az életemet, akkor lemérhetem mennyire fontos Isten a számomra.
Igen, tudom, létezik. Nem elég? Van Bibliám. Ez megnyugtató. Olvasni? Azt nem szoktam. Templom? Igen, bejegyzett tagja vagyok az egyháznak. Templomba járás? Persze, az ünnepeken mindig ott vagyok. Kell ennél több? Ez már csak elég, hogy igazoljam magam! Ítéletet azért mégsem érdemlek. Nem úgy, mint a fáraó.
"Mindenki vétkezett, és híjával van Isten dicsőségének." (Róma 3, 23.)
Na jó, néha elszakad a cérna, és haragos leszek. Talán egyszer-egyszer még rossz gondolataim is vannak. Ezekért csak nem büntet Isten.
"A bűn fizetsége a halál." (Róma 6, 23.) Egy apróka bűn is magával vonja a halálos ítéletet.
Csak nem, én is halálra ítélt vagyok? Mint Egyiptom népe?
"Isten azért küldte Jézust, hogy akik benne hisznek, azoknak a bűneit megbocsássa." (Róma 3,25.-egyszerű ford.)
Van megoldás a számomra is? Tényleg, a vér. A vér, védelmet ad.
Jézus, mint Isten báránya, a vérét ontotta, aki hisz benne, annak az élete a vér oltalma alá kerül, rajta már nem fog az ítélet.
"Nincsen tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak..." (Róma 8,1.)
Aki itt a Földön hisz Jézusban, nem kell rettegnie, hogy mi lesz a halál után.
Csak az menekülhet meg, akinél a vér látható.
Kívánom, hogy a te életed is védelem alá kerülhessen.
Ének, melyet kívánok neked is:
AZ ÉLETEM AJTAJÁN
Szerző: fordította: Komáromi Kornél
Az életem ajtaján ott van már a húsvéti Bárány vére,
Jöhet az ellenség teljes hada, a vér oltalmat ad nekem.
Sátán ha támad, és elcsüggeszt, szilárdan állhatok meg,
Nincs többé kárhoztatás, mert a Bárány vére elfedez!
Lemossa bűneim, tisztává tesz,
Isten kegyelméből szent és igaz lehetek!
A Bárány vére elfedez,
Nem árt az ellenség gonosz terve.
Nincs már, mi legyőzhetne, Mert a Bárány vére elfedez!
Jöhet az ellenség teljes hada, a vér oltalmat ad nekem.
Sátán ha támad, és elcsüggeszt, szilárdan állhatok meg,
Nincs többé kárhoztatás, mert a Bárány vére elfedez!
Lemossa bűneim, tisztává tesz,
Isten kegyelméből szent és igaz lehetek!
A Bárány vére elfedez,
Nem árt az ellenség gonosz terve.
Nincs már, mi legyőzhetne, Mert a Bárány vére elfedez!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése