Csendességeink 3.

2014. október 9.

1„Hasonló a mennyek országa a gazdához, aki korán reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon a szőlőjébe. 2Miután megegyezett a munkásokkal napi egy dénárban, elküldte őket a szőlőjébe. 3Amikor kiment kilenc óra tájban, látta, hogy mások is állnak a piacon tétlenül, 4és ezt mondta nekik: Menjetek ti is a szőlőbe, és ami jogos, megadom nektek. 5Azok pedig elmentek. Ismét kiment tizenkét óra körül és délután három óra tájban, és ugyanígy tett. 6Amikor pedig késő délután öt óra tájban is kiment, még mindig talált ott álldogálókat, és megkérdezte tőlük: Miért álltok itt egész nap tétlenül? 7Azok pedig így válaszoltak: Mert senki sem fogadott meg bennünket. Erre ezt mondta nekik: Menjetek ti is a szőlőbe! 8Miután pedig beesteledett, ezt mondta a szőlő gazdája a vincellérjének: Hívd elő a munkásokat, és fizesd ki a bért, az utolsókon kezdve az elsőkig. 9Ekkor jöttek azok, akik öt óra tájban álltak munkába, és kaptak egy-egy dénárt. 10Amikor azután az elsők jöttek, azt gondolták, hogy többet kapnak, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak.11Amikor átvették, zúgolódni kezdtek a gazda ellen, 12és ezt mondták: Ezek az utolsók egy órát dolgoztak, és egyenlővé tetted őket velünk, akik az egész nap terhét hordoztuk, és szenvedtünk a hőségtől. 13Ő pedig így felelt egyiküknek: Barátom, nem bánok veled igazságtalanul: Nem egy dénárban egyeztél-e meg velem? 14Vedd, ami a tied, és menj el. Én pedig az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked.(Máté 20. rész)

Abban egyeztünk meg (Foltozó Műhelyen belül), hogy minden egyes tevékenységgel töltött óráért lehet 1 élelmiszerjegyet kapni. Igazságtalannak vélhetitek ezt a szabályt, amikor valaki ügyes kézzel egy óra alatt több dolgot is elkészít, míg a másik csak előkészít valamit. Nem vagyunk egyformák, valaki gyorsabb, gyakorlottabb, szakmabeli (varrónő), míg a másik lassabb, ügyetlenebb.

A felolvasott történetünkben is azt olvassuk, hogy a gazda nem a munkával arányosan mérte ki a fizetséget béreseinek.
A történetbeli gazda Istent példázza. Ő olyan, aki új és örök élettel jutalmazza meg azt is, aki korán, szinte gyermekkora óta Neki szolgál, és azt is, aki csak élete derekán, vagy végén adja át magát, és cselekszi Isten akaratát.
Ismerjük a Jézus mellé feszített lator példáját, aki az élete utolsó perceiben fordul Jézus felé.
41Mi ugyan jogosan, mert tetteink méltó büntetését kapjuk, de ő (Jézus) semmi rosszat sem követett el.” 42Majd így szólt: „Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz királyságodba.” 43Erre ő (Jézus) így felelt neki: „Bizony, mondom néked, ma velem leszel a paradicsomban.” (Lukács 23. rész)

Jézus elfogadja a lator utolsó leheletével mondott könyörgését, odafordulását, hiszen beismerte bűneit. Lehet sok idő telt el az életedből Isten nélkül, de még nem késő felé fordulni.
De addig nem tud megmenteni Isten, amíg másokat okolunk életünk bukásai miatt. Amíg a szüleim, a szomszéd, a munkatárs a felelős a depressziómért, az alkoholizmusomért, a hajléktalan voltomért, az anyagi csődömért, és nem látom be, hogy az én istentelen életem rossz döntései vezettek a romlásba, addig Isten nem tud segíteni rajtam.

Kész a segítség, csak add át bűneid, cserébe új életet kapsz, örökké tartót.