A szeretet önzetlen

"A szeretet nem keresi a maga hasznát."

Max Lucado: Ahogy szeretni érdemes c. könyvből részlet.

Nekem az anyaság volt a legjobb tesztje, mutatója önzésemnek-önzetlenségemnek. (Van bennem egyáltalán ilyen?)
Nincs jobb gyakorlóterep, mint a feleség-anyai szerep betöltése. Állandó háttérbe- helyezést kíván a gyermekeink nevelése.
Éjszakai felkelések, amikor az igazak álmát alszom?
Megkeresni egy játékok, hintáztatni, kiszolgálni, mikor végre leülök egy kicsit szusszanni?

Te hogyan vizsgázol ezekben a helyzetekben?
A családon kívül is adódik elég önzetlen-próba:
Éppen ruhát válogatok egy turiban, amikor ketten éppen ugyanarra a ruhadarabra leszünk figyelmesek. Mind a kettőnknek tetszik, mérete. Most kié legyen? Át tudom adni, vagy ragaszkodok hozzá?
Nincs ülőhely a buszon, egy kismama cipeli méretes terhét, áldáscsomagját. Én is fáradt vagyok, aludni akarok, vajon, át tudom engedni a helyemet?
Hosszú sor kígyózik a hivatalban, éppen rám kerülne a sor. Valakinek hirtelen nagyon sietős, előre tudom engedni?

Az önzetlenség forrása nem belőlünk ered, belőlünk csak az önzés bűzös leve csordogál. Isten önzetlen szeretete tud bennünket is önzetlenségre segíteni. Isten a Fiát nem sajnálta tőlünk, bűnösökért is kész volt odaadni. Te megtetted volna a helyében? Isten megtette.

Jézus éppen Keresztelő (Bemerítő) János haláláról értesült. Rokonok voltak. János Jézus útkészítője volt.

 ¹³Amikor meghallotta ezt Jézus, eltávozott onnan hajón egy lakatlan helyre egyedül. Amikor meghallotta ezt a sokaság, utána ment gyalog a városokból. ¹⁴Amikor Jézus kiszállt, és meglátta a nagy sokaságot, megszánta őket, és meggyógyította betegeiket. ¹⁵Amikor esteledett, odamentek hozzá tanítványai, és így szóltak hozzá: „Lakatlan ez a hely, és későre jár. Bocsásd el a sokaságot, hogy menjenek a falvakba, és vegyenek élelmet maguknak.”¹⁶Jézus azonban ezt mondta nekik: „Nem kell elmenniük: Ti adjatok nekik enni!” (Máté 14. rész)

Jézus vágyott egy kicsit elvonulni, emésztgetni a történteket. Kiválasztott magának egy lakatlan helyet, ahol csendben együtt lehet, beszélgethet az Ő Atyjával.
A sokaság ekkor észrevették Jézust. Futótűzként terjedt érkezésének a híre. Mentek, tódultak utána az emberek.
Jézus kérhetett volna egy kis szabadságot, pihenési időt, de Ő megszánta a sokaságot és meggyógyította a betegeket. A saját pihenését háttérbe helyezve az emberek szükségeit vette figyelembe.

³Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál; ⁴és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is. (Filippi 2. rész)

Ne a magunk hasznát, hanem a másokét IS vegyük figyelembe. NEM CSAK a másokét, NEM CSAK a magunkét, hanem a MÁSOK érdekeit is tartsuk szem előtt.
Túrmezei Erzsébet: A Harmadik c. verse nagyon szépen fejezi ki a szeretet lényegét.

A harmadik

Valamit kérnek tőled.
Megtenni nem kötelesség.
Mást mond a jog,
mást súg az ész.
Valami mégis azt kívánja: Nézd,
tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass,
mert az a szeretet.

Messzire mentél.
Fáradt vagy. Léptél százat.
Valakiért mégegyet kellene.
De tested, véred lázad.
Majd máskor! – nyugtat meg az ész.
És a jog józanságra int.
De egy szelíd hang azt súgja megint:
Tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass,
mert az a szeretet.

Valakin segíthetnél.
Joga nincs hozzá. Nem érdemli meg.
Tán összetörte a szíved.
Az ész is azt súgja: Minek?
De Krisztus nyomorog benne.
És a szelíd hang halkan újra kérlel:
Tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass,
mert az a szeretet!

Ó, ha a harmadik
egyszer első lehetne,
és diktálhatna, vonhatna, vihetne!
Lehet, elégnél hamar.
Valóban esztelenség volna.
De a szíved békességről dalolna,
s míg elveszítenéd,
bizony megtalálnád az életet!
Bízd rá magad arra a harmadikra!
Mert az a szeretet.

Tovább  dolgoztunk a négyzetből varrt táskán, néhány kép a munkáinkról:

Milyen jól illik a kabát színéhez a táska, ugye?

A szeretet udvarias

"A szeretet nem viselkedik bántóan."

³⁶Egy farizeus arra kérte őt, hogy egyék vele. Be is ment a farizeus házába, és asztalhoz telepedett. ³⁷Egy bűnös asszony pedig, aki abban a városban élt, megtudta, hogy asztalhoz telepedett a farizeus házában, kenetet hozott egy alabástromtartóban. ³⁸Megállt mögötte a lábánál sírva, és könnyeivel kezdte öntözni a lábát, és hajával törölte meg; csókolgatta a lábát, és megkente kenettel. ³⁹Amikor pedig látta ezt az a farizeus, aki meghívta őt, ezt mondta magában: „Ha ő volna ama próféta, tudná, ki ez, és tudná, hogy ez az asszony, aki hozzáér: bűnös.” 
⁴⁴és az asszony felé fordulva beszélt tovább Simonhoz: „Látod, ezt az asszonyt? Bejöttem a házadba: vizet lábamra nem adtál, ő pedig könnyeivel öntözte lábamat, és hajával törölte meg. ⁴⁵Te nem csókoltál meg, ő pedig mióta bejöttem, nem szűnt meg csókolni a lábamat. ⁴⁶Te nem kented meg olajjal a fejemet, ő pedig kenettel kente meg a lábamat. ⁴⁷Ezért mondom neked: neki sok bűne bocsáttatott meg, hiszen nagyon szeretett. Akinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret.” (Lukács 7. rész)

Egy vendéglátásba tekinthetünk bele. Minden kornak megvannak a vendéglátás szabályai.
Ma hogyan készülünk egy meghívott fogadására?

- kitakarítjuk a lakást, ilyenkor talán még az elfelejtett sarkokból is kitöröljük a pókhálót,
- finom ebéddel próbáljuk elkápráztatni a vendéget, ilyenkor a desszert sem maradhat el,
- a legszebb terítő kerül az asztalunkra, amelyet csak ilyenkor, vendégfogadás alkalmából veszünk elő,
- a vendéget mindig különb bánásmódban részesítjük (Mikor engednéd meg, hogy a gyermeked bejöjjön cipővel a kiporszívózott szőnyegetekre?)

Jézus korában is megvoltak a szokások. A zsidóknál különösen nagy hangsúlyt fektettek a vendéglátásra.
A felolvasott szövegünkben 2 személyt állít szembe Jézus:

A farizeust és a bűnös nőt.
Az írás ismerőjét és a törvény megszegőjét.
Lábmosást elfeledőt és a könnyekkel törlőt. (A poros utakon sarubán járó lábnak igazán jól esett egy kis felfrissülés. A lábmosás a szolga feladata volt, de Jézus ez sem tartotta lealacsonyító szolgálatnak, mikor a tanítványai lábát mosta meg.)
Üdvözlés elfelejtőjét és a lábakat csókolót. (Mi sem felejtjük el kézfogással, öleléssel köszönteni a kedves látogatót.)
Olajról elfelejtkezőt és a kenetet sem sajnáló nőt. (Megtisztelés jeleként csordulhatott volna végig a fejen az olaj.)

Simon az udvariasság legalapvetőbb szabályait szegte meg, bántóan viselkedett Jézussal szemben.

Mi volt az oka az asszony szeretetteljes viselkedésének, és miből eredt Simon rideg magatartása?
Jézus megadja a választ:
"...neki (az asszonynak) sok bűne bocsáttatott meg, hiszen nagyon szeretett. Akinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret."
Az asszony szíve túlcsordult a szeretettől, amely a megbocsátott szívből fakadt fel. 

Könnyű megbántani a másikat. Sokszor csak apróságokkal sértjük meg embertársainkat.
Nem nyitunk ajtót, mikor a másik tele kézzel a kilincset próbálja megragadni, érzéketlenül nyilvánítom ki a véleményünket, magatartásunkkal sértegetve,...

Kinek mi a fegyvere?
A hallgatás, a mosolyszünet, bántó szavak vagy tettek? Nem melegítem meg az ebédjét, mert megbántott?

Isten nem így bánik velünk. Ha megbántjuk a bűneinkkel, Ő akkor sem taszít el.
'Ha hűtlenek vagyunk, ő hű marad, mert ő magát meg nem tagadhatja.' 
(2. Timóteus 2.)

Ha átéljük mi is Isten bocsánatát, akkor tudjuk mi is megbocsátani a sértő szavakat, bántó tetteket.
Ha nem köszön rám, én akkor is szeretetteljesen üdvözlöm.
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
A foglalkozáson a négyzetből varrt táskát készítettük elő, szendvicseket gyártottunk, szegtünk.

A készülő munkák

Üdvözlet

Áldott, békességes, Jézust ünneplő karácsonyt kívánok minden kedves olvasónak!

Miért Karácsony?

Volt egyszer egy ember, aki nem hitt Istenben és soha nem habozott, hogy mások tudtára adja, mit gondol a vallásról és a vallási ünnepekről, köztük természetesen a Karácsonnyal. Felesége viszont hívő volt és gyerekeit is Istenbe és Jézusba vetett hite szerint nevelte, férje rendszeres bántó megjegyzései ellenére.

Egy havas Karácsony estén a feleség és a gyerekek a falusi templom karácsonyi miséjére készülődtek. Hívták az apát, de ő persze hallani sem akart arról, hogy elkísérje őket.

„Ez a történet egy nonszensz,” mondta. „Miért alacsonyítaná le magát Isten, hogy emberként jöjjön a földre? Teljesen nevetséges!”

A feleség és a gyerekek így nélküle indultak útnak.

Kicsit később felerősödött a szél és a hóesésből hóvihar lett. A férfi az ablakon kinézve csak vakító fehérséget látott. Leült a kandalló elé és elégedetten nézte a csendesen égő tüzet.

Néhány perc elteltével egy nagy puffanást hallott odakintről. Valami nekiment az ablaknak. A hang megismétlődött. Kinézett, de még egy méterre is alig lehetett ellátni. Amikor a vihar alábbhagyott egy kicsit, kimerészkedett, hogy megnézze mi adhatta a furcsa hangot az ablak közelében. A ház melletti mezőn egy csapat vadludat látott. A jelek szerint a ludak délre igyekezhettek a téli hideg elől, de a hóvihar miatt nem tudták folytatni útjukat. Eltévedtek és végül a farmon kötöttek ki, étel és menedék nélkül. Ijedten csapkodtak szárnyaikkal, körbe-körbe repkedve a mező felett, vakon és céltalanul. Bizonyára némelyik madár nekirepült az ablaknak. Ezt hallhatta korábban.

A férfi megsajnálta az állatokat és segíteni akart rajtuk. Az istálló tökéletes hely lenne nekik, gondolta. Meleg és biztonságos. Ott tölthetnék az éjszakát és biztonságban megvárhatnák a vihar végét. Miután ezt kigondolta, odament az istállóhoz és tágra nyitotta az ajtaját. Megállt és figyelt, azt remélve, hogy a madarak észreveszik az istállót és bemennek. A ludak azonban csak ide-oda repkedtek céltalanul és úgy tűnt, egyáltalán nem vették észre az istállót, illetve, hogy mit jelenthet az épület számukra. A férfi megpróbálta magára terelni a madarak figyelmét, de ettől csak megijedtek és messzebbre húzódtak.

Bement a házba egy kis kenyérért. Morzsává szaggatta és egy csíkban elszórta a bejáratig. Még mindig nem értették meg, mit akar.

Most már kezdett elfogyni a türelme. A madarak mögé lopódzott és megpróbálta az istálló felé terelni őket, de csak még jobban megijedtek és a szélrózsa minden irányába repültek, csak éppen az istálló felé nem. Akármit tett, egyszerűen nem tudta elérni, hogy az istállóba terelje őket, ahol melegben és biztonságban lehettek volna.

„Miért nem követnek engem?” – morfondírozott magában türelmetlenül. „Nem látják, hogy ez az egyetlen hely, ahol átvészelhetik a vihart?”

Addig törte a fejét, míg rájött, hogy a madarak soha nem követnének egy embert. „Ha én is lúd lennék, meg tudnám menteni az életüket,” mondta ki hangosan.

Ekkor eszébe jutott valami. Bement az istállóba és kihozta egyik saját libáját és óvatosan a vadlúdcsapat mögé ment vele. Amikor elengedte, saját libája átrepült a madárcsapaton, egyenes be a meleg épületbe. A vadludak egyenként követték.

A férfi megállt és hirtelen eszébe ötlöttek néhány perccel korábban kimondott saját szavai: „Ha én is lúd lennék, meg tudnám menteni az életüket!” Azután a feleségére és a köztük korábban lezajlott párbeszédre gondolt. „Miért akarna Isten olyanná válni, mint mi? Ez nevetséges!” Hirtelen minden világos lett. Pontosan ezt tette Isten. Mi emberek vagyunk a vadlibák. Vakon bolyongva, elveszetten bukdácsolunk a halál felé. Isten olyanná tette a Fiát, mint mi, hogy megmutassa az utat és megmentsen. Rájött, hogy ez a Karácsony értelme.

Ahogy a szél és a hóvihar csendesedni kezdett, úgy csendesedett és nyugodott meg lelke is, miközben ezeket a csodálatos gondolatokat forgatta fejében. Végre rájött, hogy miről szól a Karácsony és miért jött el Krisztus. Hosszú évek kételyei és hitetlensége, mint a múló vihar, szertefoszlottak egy pillanat alatt. Térdre esett a friss hóban és elmondta élete első imáját: „Köszönöm Istenem, hogy emberként eljöttél, hogy kivezess a viharból!”                                       - Ismeretlen szerzőtől

A szeretet nem irigykedik

"Mi az irigység? -Egy rossz betegség, amivel mindannyian küzdünk. Irigyek vagyunk mások vagyoni helyzetére, autójára, házára, munkájára... Ezek az érzések sajnos rombolhatják, tönkretehetik emberi kapcsolatainkat. Eltávolíthatnak barátainktól, családtagjainkról. ha valakire irigyek vagyunk, már nem tudunk ugyanolyan felhőtlenül beszélgetni vele, közös programokon részt venni... Hosszú távon beteggé is tehet, depresszióssá válhatunk. -Valóban szükségünk van ezekre a dolgokra? isten azt mondja, hogy támaszkodjunk az Ő kegyelmére. Valóban érdemes elgondolkodni azon, h ezekre az irigyelt dolgokra tényleg szükségünk van? Biztos kell nekem egy nagyobb ház, vagy egy új autó, esetleg más dolgok? Ezektől leszek boldog? Isten azt is mondja, hogy nyugodtan forduljunk Hozzá imádságban, ha szükségünk van, és Ő mindent megad, ami valóban kell az életünkben. Isten bölcsebb nálunk, tudja mikor mire van igazán szükségünk, és a maga idejében gondoskodik is ezekről, ha mi nyitottak vagyunk elfogadni -Ismerjük fel az irigységet: Az irigységet meg lehet állítani. Ha időben felismerjük a jeleket, hogy valami nincs rendben az életemben, akkor forduljak Istenhez, és ő segít legyőzni. A valódi boldogságot pedig az adja, ha megelégszek azokkal a dolgokkal, amim van, és nem a vágyakozás tölti be a mindennapjaimat."

Magdi szolgált közöttünk ezekkel a gondolatokkal.

Bibliaborító

A mai foglalkozáson a szeminol mintával ismerkedtünk.
A foglalkozás alapjául ez a leírás szolgált.
A kiegészítő információkat itt olvashatod.

Képek a kész munkákról:

A borító belülről

Szeretettel

"A szeretet jóságos."

János 2. rész
" ¹A harmadik napon menyegző volt a galileai Kánában. Ott volt Jézus anyja. ²Meghívták Jézust és tanítványait is a menyegzőre. ³Amikor elfogyott a bor, Jézus anyja így szólt hozzá: „Nincs boruk.” ⁴Mire Jézus azt mondta: „Vajon énrám tartozik ez, vagy terád, asszony? Nem jött még el az én órám.”  ⁵Anyja így szólt a szolgákhoz: „Bármit mond nektek, tegyétek meg.” ⁶Volt ott hat kőveder a zsidók tisztálkodási rendje szerint, amelyekbe egyenként két vagy három métréta fért. ⁷Jézus így szólt hozzájuk: „Töltsétek meg a vedreket vízzel.” És megtöltötték színültig. ⁸Aztán így szólt hozzájuk: „Most merítsetek, és vigyetek a násznagynak.” Ők vittek. ⁹Amikor a násznagy megízlelte a vizet, amely borrá lett, mivel nem tudta, honnan van, csak a szolgák tudták, akik a vizet merítették, odahívta a vőlegényt, ¹⁰és így szólt hozzá: „Minden ember a jó bort adja fel először, és amikor megittasodtak, akkor a silányabbat: te pedig ekkorra tartogattad a jó bort.”

Jézus megmentette a fiatal párt és családjait a szégyentől.

Te tudnál- e példát mondani az életedből, amikor tapasztaltad Isten jóságát?
Néhány hete baracklekvár után sóvárogtam, kértem a férjem, hogy ha talál a piacon még néhány kiló zamatos gyümölcsöt, ne menjen el mellette tétlenül, vegye meg. Sajnos, a szezon lejárt. Néhány nappal később kaptunk egy kis csomagot, benne baracklekvárokat. Nem jóságos Isten? Még ezekre a részletekre is figyel?

Isten jósága az Ő megmentő tervében bontakozik ki a legszemléletesebben:
^"4De amikor megjelent a mi üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete, ⁵nem az általunk véghez vitt igaz cselekedetekért, hanem az ő irgalmából üdvözített minket újjászülő és megújító fürdője a Szentlélek által..." (Titusz 3.)

Isten jósága nem a mi jó cselekedeteinkre reagál. A mi szeretetünk sokszor válaszreakció a másik jóságára. Adunk 1 tál pogácsát, visszaadunk benne 1 tál almát. Nem ezt erősítik a mi szokásaink is? Így illik.
Jézus akkor halt meg értünk, amikor még a bűneinkben voltunk. (Róma 5, 6.)

Hogyan reagálsz Isten jóságára?
^"4Vagy megveted jóságának, elnézésének és türelmének gazdagságát, és nem veszed tudomásul, hogy téged az Isten jósága megtérésre ösztönöz?" (Róma 2. rész)

Isten az Ő jóságát azért árasztja ránk, hogy magára vonja a figyelmünk, Reá tekintsünk.

Mi a jóság? Más néven: kedvesség. (Jót teszek valakivel.)

Isten jósága nem személyválogató.
"...ő jóságos a hálátlanok és gonoszok iránt." (Lukács 6.)

Isten nem csak az Ő gyermekeivel tesz jót.
^"45hogy legyetek mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak."(Máté 5.)

Milyen a mi jóságunk? Tegyük mérlegre!
Egy kedves szó, egy átadott szék a buszon, egy kinőtt ruha továbbadása nem kerül semmibe.

Tudunk- e önzetlenséget gyakorolni a jó cselekedetben? Semmit sem várva érte.
^"33És ha azokkal tesztek jót, akik veletek jót tesznek, mi a jutalmatok? Hiszen a bűnösök is ugyanezt teszik. ³⁴És ha azoknak adtok kölcsönt, akiktől remélitek, hogy visszakapjátok, mi a jutalmatok? Bűnösök is adnak kölcsönt bűnösöknek, hogy visszakapják azt, ami jár nekik. ³⁵Ti azonban szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót, és adjatok kölcsön, semmit sem várva érte: nagy lesz akkor a jutalmatok, és a Magasságos fiai lesztek, mert ő jóságos a hálátlanok és gonoszok iránt. ³⁶Legyetek irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas.” (Lukács 6.)

És mi legyen az ellenségeinkkel?
"...szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket; ²⁸áldjátok azokat, akik átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik bántalmaznak titeket. ²⁹Aki arcul üt, annak tartsd oda a másik arcodat is, és aki elveszi felsőruhádat, attól alsóruhádat se tagadd meg." (Lukács 6.)

Mondhatnád, esztelenség. Jót tegyek azzal a szomszédasszonyommal, aki pletykálkodik róla? Vajon mi történne, ha egyszer egy tál pogácsával állnál az ajtaja elé? Meglepődne. Talán a véleménye is megváltozna, még a veled való kapcsolata is meggyógyulhatna.
Próbáld ki, megéri!

Cérnatartót készítettünk. A leírását itt találhatod meg.

A szolgálat bemutatása, visszatekintés

Két évvel ezelőtt egy gyulai foltvarró körben jártam. Szeretek varrni, a foltmunka különösen elbűvöl. A különlegessége a műhelynek az volt, hogy a varrogatás mellett a Biblia köré is leültek. Ezen az alkalmon vett részt a keresztyén foltvarró kör országos vezetőinek képviselői is. Ekkor a szívemben kezdett egy új elhívás körvonalazódni. Szolgálni Istent a varrógépemmel. Ki hallott már ilyet?

Amerikai hölgyek már régen gyakorolják ezt a munkaformát. Varrnak és beszélgetnek. De miről? Inkább kiről? Isten dolgairól, az Ő szaváról, a Bibliáról. Megszületett az elhatározás és egy Foltozó Műhely először Vésztőn, majd átköltözésünk után Püspökladányban.

Az első kérdés (Hol legyen a folytatás?) hamar válaszra talált. A Baptista Tevékeny Szeretet Misszió tárt karokkal várt. Örömmel támogatta ezt a kezdeményezést. Kapu nyílt. Új asszonyok, új lehetőségek. Az ellátottak szívesen kapcsolódtak be a varrásba. Minden második héten 1-1 új alkotás született. Megfogható, szemet gyönyörködtető. Az elmúlt évben sok mindent kipróbáltunk: ismerkedtünk a foltvarrás alapjaival, alaptechnikákat sajátítottunk el, eszközök használatában ügyesedtünk (nem is olyan könnyű a körkés használata, mint ahogy azt először gondoltuk), készültünk ünnepekre, díszekkel, blokkok összeállításával lettünk gazdagabbak.

Hadd tegyek közé egy bejegyzést, amely vezérgondolatként kísér bennünket:

Minden megfoltozható?
http://foltozkatok.blogspot.hu/search/label/folt

Miért beszélünk erről mi olyan sokat. Nem elég a foltvarrás? Ezen keresztül is nyerhet az ember új célokat, reményt, nem? Hiszem, hogy minden problémánk gyökere nem a körülményeinkben keresendő, hogy kaptam- e jó családot, szakmát, kellő útravalót az életre vagy éppen szerencsés csillagjegy alatt születtem-e.

Az életünk gyökeres fordulatra szorul. Ha békességet kapunk Istentől, bűnbocsánatot, az életünk égető problémái is felszámolásra kerülnek. Itt gondolok most az alkoholizmusra, céltalan, bolyongó életre, kábítószerélvezetre, magányra, szeretetéhségre... Ezekkel küszködnek az ellátottak is. Erre gyógyír nem a varrás (bár egy közös tevékenység, odafigyelés lehet néhány enyhítő csepp egy éhező léleknek), hanem Jézus bűnrendező halála.

Hálás vagyok, hogy az alkalmakon mindig van érdeklődő. Ha szeretnél csatlakozni , neked is van lehetőséged!

Terveink között szerepelnek: cérnatartó, szöszmösztartó, táskák, ... megvarrása.

Isten áldását kívánva:

nagnus