A szeretet udvarias

"A szeretet nem viselkedik bántóan."

³⁶Egy farizeus arra kérte őt, hogy egyék vele. Be is ment a farizeus házába, és asztalhoz telepedett. ³⁷Egy bűnös asszony pedig, aki abban a városban élt, megtudta, hogy asztalhoz telepedett a farizeus házában, kenetet hozott egy alabástromtartóban. ³⁸Megállt mögötte a lábánál sírva, és könnyeivel kezdte öntözni a lábát, és hajával törölte meg; csókolgatta a lábát, és megkente kenettel. ³⁹Amikor pedig látta ezt az a farizeus, aki meghívta őt, ezt mondta magában: „Ha ő volna ama próféta, tudná, ki ez, és tudná, hogy ez az asszony, aki hozzáér: bűnös.” 
⁴⁴és az asszony felé fordulva beszélt tovább Simonhoz: „Látod, ezt az asszonyt? Bejöttem a házadba: vizet lábamra nem adtál, ő pedig könnyeivel öntözte lábamat, és hajával törölte meg. ⁴⁵Te nem csókoltál meg, ő pedig mióta bejöttem, nem szűnt meg csókolni a lábamat. ⁴⁶Te nem kented meg olajjal a fejemet, ő pedig kenettel kente meg a lábamat. ⁴⁷Ezért mondom neked: neki sok bűne bocsáttatott meg, hiszen nagyon szeretett. Akinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret.” (Lukács 7. rész)

Egy vendéglátásba tekinthetünk bele. Minden kornak megvannak a vendéglátás szabályai.
Ma hogyan készülünk egy meghívott fogadására?

- kitakarítjuk a lakást, ilyenkor talán még az elfelejtett sarkokból is kitöröljük a pókhálót,
- finom ebéddel próbáljuk elkápráztatni a vendéget, ilyenkor a desszert sem maradhat el,
- a legszebb terítő kerül az asztalunkra, amelyet csak ilyenkor, vendégfogadás alkalmából veszünk elő,
- a vendéget mindig különb bánásmódban részesítjük (Mikor engednéd meg, hogy a gyermeked bejöjjön cipővel a kiporszívózott szőnyegetekre?)

Jézus korában is megvoltak a szokások. A zsidóknál különösen nagy hangsúlyt fektettek a vendéglátásra.
A felolvasott szövegünkben 2 személyt állít szembe Jézus:

A farizeust és a bűnös nőt.
Az írás ismerőjét és a törvény megszegőjét.
Lábmosást elfeledőt és a könnyekkel törlőt. (A poros utakon sarubán járó lábnak igazán jól esett egy kis felfrissülés. A lábmosás a szolga feladata volt, de Jézus ez sem tartotta lealacsonyító szolgálatnak, mikor a tanítványai lábát mosta meg.)
Üdvözlés elfelejtőjét és a lábakat csókolót. (Mi sem felejtjük el kézfogással, öleléssel köszönteni a kedves látogatót.)
Olajról elfelejtkezőt és a kenetet sem sajnáló nőt. (Megtisztelés jeleként csordulhatott volna végig a fejen az olaj.)

Simon az udvariasság legalapvetőbb szabályait szegte meg, bántóan viselkedett Jézussal szemben.

Mi volt az oka az asszony szeretetteljes viselkedésének, és miből eredt Simon rideg magatartása?
Jézus megadja a választ:
"...neki (az asszonynak) sok bűne bocsáttatott meg, hiszen nagyon szeretett. Akinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret."
Az asszony szíve túlcsordult a szeretettől, amely a megbocsátott szívből fakadt fel. 

Könnyű megbántani a másikat. Sokszor csak apróságokkal sértjük meg embertársainkat.
Nem nyitunk ajtót, mikor a másik tele kézzel a kilincset próbálja megragadni, érzéketlenül nyilvánítom ki a véleményünket, magatartásunkkal sértegetve,...

Kinek mi a fegyvere?
A hallgatás, a mosolyszünet, bántó szavak vagy tettek? Nem melegítem meg az ebédjét, mert megbántott?

Isten nem így bánik velünk. Ha megbántjuk a bűneinkkel, Ő akkor sem taszít el.
'Ha hűtlenek vagyunk, ő hű marad, mert ő magát meg nem tagadhatja.' 
(2. Timóteus 2.)

Ha átéljük mi is Isten bocsánatát, akkor tudjuk mi is megbocsátani a sértő szavakat, bántó tetteket.
Ha nem köszön rám, én akkor is szeretetteljesen üdvözlöm.
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
A foglalkozáson a négyzetből varrt táskát készítettük elő, szendvicseket gyártottunk, szegtünk.

A készülő munkák