A szeretet mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr."
1Ki hitte volna el, amit hallottunk, ki előtt volt nyilvánvaló az ÚR hatalma? 2Mint vesszőszál, sarjadt ki előttünk, mint gyökér a szikkadt földből. Nem volt neki szép alakja, amiben gyönyörködhettünk volna, sem olyan külseje, amiért kedvelhettük volna. 3Megvetett volt, és emberektől elhagyatott, fájdalmak férfia, betegség ismerője. Eltakartuk arcunkat előle, megvetett volt, nem törődtünk vele. 4Pedig a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta. Mi meg azt gondoltuk, hogy Isten csapása sújtotta és kínozta. 5Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg. 6Mindnyájan tévelyegtünk, mint a juhok, mindenki a maga útját járta. De az ÚR őt sújtotta mindnyájunk bűnéért. 7Amikor kínozták, alázatos maradt, száját sem nyitotta ki. Mint a bárány, ha vágóhídra viszik, vagy mint a juh, mely némán tűri, hogy nyírják, ő sem nyitotta ki száját. 8Fogság és ítélet nélkül hurcolták el, de kortársai közül ki törődött azzal, hogy amikor kiirtják a földön élők közül, népe vétke miatt éri a büntetés?! 9A bűnösök közt adtak sírt neki, a gazdagok közé jutott halála után, bár nem követett el gonoszságot, és nem beszélt álnokul. 10Az ÚR akarata volt az, hogy betegség törje össze. De ha fel is áldozta magát jóvátételül, mégis meglátja utódait, sokáig él. Az ÚR akarata célhoz jut vele. 11Lelki gyötrelmeitől megszabadulva látja őket, és megelégedett lesz. Igaz szolgám sokakat tesz igazzá ismeretével, és ő hordozza bűneiket. 12Ezért a nagyok között adok neki részt, a hatalmasokkal együtt részesül zsákmányban, hiszen önként ment a halálba, hagyta, hogy a bűnösök közé sorolják, pedig sokak vétkét vállalta magára, és közbenjárt a bűnösökért. (Ézsaiás 53. rész)
Jézus szenvedéseit írja le Ézsaiás, ahogy tűrte a megalázást, az igazságtalanságot, gúnyolódó szót. Tűrte, egészen a halálig, hogy esélyt adjon egy új kezdetre.
Milyen negatív dolgok érték Jézust? (Közös vizsgálódás tárgyává lett számunkra a kijelölt igeszakasz.)
- megvetés, elhagyatottság,
- betegség, sebzettség,
- igazságtalan bűnhődés,
- kínzás,
- igazságtalan ítéletalkotás.
Milyen céllal vállalta a szenvedést?
- betegségeink, fájdalmaink hordozása,
- békességszerzés,
- gyógyulás a sebei árán,
- igazzá tétel,
- bűnhordozás,
- közbenjárás céljából.
Miért tette Jézus? Szeretetből, hogy kiemeljen abból a reménytelen életből, amiben vagy.
Miért tette? Hogy megmentsen a kárhozattól, örök életet adjon az Ő országában.
"Mert a bűn zsoldja a halál." (Róma 6, 23.)
Ezért "titeket is, akik halottak voltatok vétkeitekben, ... Ő vele együtt életre keltett megbocsátva nekünk minden vétkünket. Eltörölte a követelésével minket terhelő adóslevelet, amely minket vádolt ... odaszegezve a keresztfára." (Kolossé 2, 13-14.)
"Krisztus szabadságra szabadított meg..." (Galata 5,1.)
Szabad lehetsz a cigarettától, alkoholtól, a pénz rossz beosztásától, haragtól, szeretetlenségtől,...
"Nincsen immár semmi kárhoztató ítélet azok ellen, akik Krisztus Jézusban vannak." (Róma 8,1.)
2014. márc. 27.
2014. febr. 17.
A szeretet képes felejteni
"A szeretet nem rója fel a rosszat."
Milyen Isten szeretete hozzánk?
23Hiszen nem kívánom én a bűnös ember halálát - így szól az én Uram, az ÚR -, hanem azt, hogy megtérjen útjáról, és éljen. (Ezékiel 18.)
9Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól. (1. János 1.)
9Nem perel mindvégig, nem tart haragja örökké. 10Nem vétkeink szerint bánik velünk, nem bűneink szerint fizet nekünk. 11Mert amilyen magasan van az ég a föld fölött, olyan nagy a szeretete az istenfélők iránt. 12Amilyen messze van napkelet napnyugattól, olyan messzire veti el vétkeinket. 13Amilyen irgalmas az apa fiaihoz, olyan irgalmas az ÚR az istenfélőkhöz. 14Hiszen tudja, hogyan formált, emlékszik rá, hogy porból lettünk. (Zsoltárok 103.)
Ha Isten gyakorolja a megbocsátást, akkor végleg eltörli bűneinket, nem emlegeti fel később az elrendezett múltat, egy rossz pillanatunkban nem rángatja elő és dörgöli ismét az orrunk alá.
Péter életpéldája gyönyörűen ábrázolja ki ezt az isteni helyreállító munkát.
Péter háromszor tagadta meg Mesterét a főpap udvarában.
74Akkor átkozódni és esküdözni kezdett: „Nem ismerem azt az embert.” És nyomban megszólalt a kakas. (Máté 26.)
Átkozódva és esküdözve tagadta meg Krisztust Péter. A történet nem itt ér véget. Jézus újra felveszi a beszéd fonalát Péterrel, nem írja le, nem veszi semmibe, nem zárja le a vele kapcsolatos terveit.
17Harmadszor is szólt hozzá: „Simon, Jóna fia, szeretsz-e engem?” Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte tőle: szeretsz-e engem? Ezért ezt mondta neki: „Uram, te mindent tudsz; te tudod, hogy szeretlek téged.” Jézus ezt mondta neki: „Legeltesd az én juhaimat! 18Bizony, bizony, mondom néked: amikor fiatalabb voltál, felövezted magadat, és oda mentél, ahova akartál; de amikor megöregszel, kinyújtod a kezedet, más övez fel téged, és oda visz, ahova nem akarod.” 19Ezt azért mondta, hogy jelezze: milyen halállal dicsőíti meg majd Istent. Miután ezt mondta, így szólt hozzá: „Kövess engem!” (János 21.)
Jézus nem fordul el sértetten a hűtlen tanítványától, hanem egy hatalmas, még kibontakozásban levő terv részleteit látja. Látja Pétert, amint hű hitvallóként tesz bizonyságot, vállal börtönt, botütést és mártírhalált.
Ki az, aki örökké vádol?
A Vádló, a Megbocsátó Isten ellensége folyamatosan emlékeztet, kételyeket támaszt Isten megbocsátását illetően. Lelkiismeretfurdalással gyötör, nyugtalanná tesz a lerendezett bűnökkel szemben is.
És te, kinek a példáját akarod követni?
Tudsz-e megbocsátani, fátylat borítani a vétekre, hogy a másik újat kezdhessen, változhasson?
Vagy mindig emlékeztetsz, belebetonozva embertársadat a bűneibe?
Hányszor hagyja el a szánkat:"Te mindig kiabálsz!"
Tényleg mindig?
A "mindig és a soha" szavak hamis vádakhoz vezetnek.
A vádak helyett biztassuk a másikat!
Egy gyakorlati életpéldát néztünk meg, amelyet te is megtekinthetsz itt.
Milyen Isten szeretete hozzánk?
23Hiszen nem kívánom én a bűnös ember halálát - így szól az én Uram, az ÚR -, hanem azt, hogy megtérjen útjáról, és éljen. (Ezékiel 18.)
9Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól. (1. János 1.)
9Nem perel mindvégig, nem tart haragja örökké. 10Nem vétkeink szerint bánik velünk, nem bűneink szerint fizet nekünk. 11Mert amilyen magasan van az ég a föld fölött, olyan nagy a szeretete az istenfélők iránt. 12Amilyen messze van napkelet napnyugattól, olyan messzire veti el vétkeinket. 13Amilyen irgalmas az apa fiaihoz, olyan irgalmas az ÚR az istenfélőkhöz. 14Hiszen tudja, hogyan formált, emlékszik rá, hogy porból lettünk. (Zsoltárok 103.)
Ha Isten gyakorolja a megbocsátást, akkor végleg eltörli bűneinket, nem emlegeti fel később az elrendezett múltat, egy rossz pillanatunkban nem rángatja elő és dörgöli ismét az orrunk alá.
Péter életpéldája gyönyörűen ábrázolja ki ezt az isteni helyreállító munkát.
Péter háromszor tagadta meg Mesterét a főpap udvarában.
74Akkor átkozódni és esküdözni kezdett: „Nem ismerem azt az embert.” És nyomban megszólalt a kakas. (Máté 26.)
Átkozódva és esküdözve tagadta meg Krisztust Péter. A történet nem itt ér véget. Jézus újra felveszi a beszéd fonalát Péterrel, nem írja le, nem veszi semmibe, nem zárja le a vele kapcsolatos terveit.
17Harmadszor is szólt hozzá: „Simon, Jóna fia, szeretsz-e engem?” Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte tőle: szeretsz-e engem? Ezért ezt mondta neki: „Uram, te mindent tudsz; te tudod, hogy szeretlek téged.” Jézus ezt mondta neki: „Legeltesd az én juhaimat! 18Bizony, bizony, mondom néked: amikor fiatalabb voltál, felövezted magadat, és oda mentél, ahova akartál; de amikor megöregszel, kinyújtod a kezedet, más övez fel téged, és oda visz, ahova nem akarod.” 19Ezt azért mondta, hogy jelezze: milyen halállal dicsőíti meg majd Istent. Miután ezt mondta, így szólt hozzá: „Kövess engem!” (János 21.)
Jézus nem fordul el sértetten a hűtlen tanítványától, hanem egy hatalmas, még kibontakozásban levő terv részleteit látja. Látja Pétert, amint hű hitvallóként tesz bizonyságot, vállal börtönt, botütést és mártírhalált.
Ki az, aki örökké vádol?
A Vádló, a Megbocsátó Isten ellensége folyamatosan emlékeztet, kételyeket támaszt Isten megbocsátását illetően. Lelkiismeretfurdalással gyötör, nyugtalanná tesz a lerendezett bűnökkel szemben is.
És te, kinek a példáját akarod követni?
Tudsz-e megbocsátani, fátylat borítani a vétekre, hogy a másik újat kezdhessen, változhasson?
Vagy mindig emlékeztetsz, belebetonozva embertársadat a bűneibe?
Hányszor hagyja el a szánkat:"Te mindig kiabálsz!"
Tényleg mindig?
A "mindig és a soha" szavak hamis vádakhoz vezetnek.
A vádak helyett biztassuk a másikat!
Egy gyakorlati életpéldát néztünk meg, amelyet te is megtekinthetsz itt.
2014. febr. 3.
A szeretet nem haragos
"A szeretet nem gerjed haragra."
Sokáig nem ismertem a haragot, a tartós megbántottság érzését. De Isten felfedte, leleplezte előttem. A kollégiumban 2 lakótársammal laktam együtt egy szobában Budapesten. Gondolkodásukban, életszemléletükben nem álltak közel hozzám. De nem ez váltotta ki a haragot a szívemből. Nagyon figyelmetlenek voltak. Mikor az igazak álmát aludtam már, és éppen a szórakozóhelyről tértek haza a késő esti órákban, felrántották az ajtót, betrappoltak, hangosan beszélgettek, még a nagy villanyt is rám kapcsolták. Ez rendszeresen megismétlődött, és bennem gyűlt a keserűség, a harag. Sajnos, bölcstelenségemben, nem mondtam el, hogy mi a bajom (pedig biztos, hogy változásokhoz vezethetett volna), csak gyűjtögettem, dédelgettem az érzéseimet. A A keserűségem odáig vezetett, hogy már gyomorgörcsöm volt attól is, ha rájuk gondoltam. Igyekeztem minél kevesebbet tartózkodni a kollégiumban. Végül elköltöztem egy másik lakóegységbe. Isten hosszú munkájának eredményeként lassan begyógyultak a sebeim, a sérelmeim felszámolásra kerültek, és meg tudtam bocsátani. Megtehettem, hogy kilépjek a helyzetből, de mi van akkor, ha a sebokozó éppen a házastársam, gyermekem, szomszédom?
Ez után a tapasztalat után még mindig nem ismertem eléggé meg a szívemet. Soha nem gondoltam volna, hogy a saját gyermekeimre is pillanatok alatt szívből meg tudok haragudni, szinte a "vesztüket kívánva". Az én szívemben is ott van ennek a bűnnek a bűzös csírája? Igen, született természetlistámon ott szerepel a sorok között a harag is.
Isten igéje int bennünket:
Minden keserűség, indulat, harag, kiabálás és istenkáromlás legyen távol tőletek minden gonoszsággal együtt. (Efézus 4, 31.)
"Legyen távol tőletek!" De van-e olyan ember, van-e olyan nap, hogy a szívünkben ne jelenne meg a harag? Nekem nincs. Elég egy kiömlő pohár tea, egy pisis gatya, egy hisztis leány és én is kiborulok, mint az a ragacsos ital a konyhában. Isten jól ismer bennünket, tudja, hogyan formált, ismeri gyenge jellemünk. Látja haragos pillantásaink, gondolataink, de ad egy jó tanácsot:
„Ha haragusztok is, ne vétkezzetek”: a nap ne menjen le a ti haragotokkal,...! (Efézus 4, 26.)
A harag nem olyan mint egy újszülött, mely hosszas vívódás után jön a világra, hanem pillanatok alatt születik meg a szívünkben. A kérdés: mit teszünk vele? Próbáljuk csitítani, féken tartani, imában oltalmat kérni, vagy engedjük, hogy befészkelje magát a szívünkbe és vétekbe vigyen? Bántó szavakat kovácsolunk belőle, csapkodunk, lökdösődünk, igazságtalanul fenekelünk,...?
Mi a gyógymód a haragra?
A haragunk onnan ered, hogy az élő Istennel is sérült a kapcsolatunk, vagy egyenesen haragban vagyunk Vele. Ezért:
"Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel!" (2. Korintus 5, 20.)
Ha Istennel kibékülünk, akkor tudunk igazán az embertársainkkal is megbékülni. Isten tud súlyos lelki sérüléseinkbe beavatkozni, kitisztítani, bekötözni, meggyógyítani. Mert tudjuk, hogy sok áldozata van a haragos indulatnak. Sok néma anya, gyermek, férj könyörgő tekintete "beszél" kimondatlan szavakkal róla.
A Bibliában van egy nagyon szép példája a harag elengedésének.
"2Amikor visszatért Saul a filiszteusok üldözéséből, jelentették neki, hogy Dávid Éngedi pusztájában van. 3Maga mellé vett Saul háromezer válogatott embert Izráelből, és elment, hogy megkeresse Dávidot és embereit a zergék kősziklájánál. 4Amikor eljutott a juhaklokhoz, amelyek az útfélen vannak, volt ott egy barlang. Saul bement oda, hogy a szükségét végezze. Dávid pedig embereivel együtt éppen a barlang legbelső zugában tartózkodott. 5Akkor ezt mondták az emberek Dávidnak: Nézd, ez az a nap, amelyről azt mondta neked az ÚR, hogy kezedbe adja ellenségedet. Tégy vele, amit jónak látsz! Erre fölkelt Dávid, és lopva levágta Saul köpenyének a sarkát. 6Dávidnak azonban megindult a szíve, miután levágta Saul köpenyének a sarkát, 7és ezt mondta embereinek: Mentsen meg az ÚR attól, hogy ilyen dolgot kövessek el az én uram, az ÚR fölkentje ellen, és kezet emeljek ellene, hiszen az ÚR fölkentje ő!8Így beszélte le Dávid az embereit, és nem engedte meg, hogy Saulra támadjanak. Saul pedig elindult a barlangból, és útjára ment. 9Ezután Dávid is fölkelt, kiment a barlangból, és így kiáltott Saul után: Uram király! Saul hátratekintett, Dávid arccal a földre hajolt, és leborult előtte. 10Akkor ezt mondta Dávid Saulnak: Miért hallgatsz az olyan emberek szavára, akik azt mondják, hogy Dávid a vesztedre tör?! 11Hiszen most a saját szemeddel láthattad, hogy kezembe adott az ÚR a barlangban. Mondták is, hogy öljelek meg, de én megszántalak, és ezt mondtam: Nem emelek kezet az én uramra, mert az ÚR fölkentje ő. 12Nézd csak, atyám, itt van a köpenyed sarka a kezemben. Amikor levágtam a köpenyed sarkát, nem gyilkoltalak meg. Értsd meg ebből, és lásd be, hogy nem akarok semmi rosszat vagy hűtlenséget elkövetni ellened, és nem vétkeztem ellened, bár te üldözöl engem, hogy elvedd az életemet. 13Az ÚR tegyen igazságot köztünk, az ÚR álljon értem bosszút rajtad, de én nem emelek rád kezet." (2. Sámuel 24. rész)
Saul király engedetlensége miatt veszítette el a királyi rangját. Isten új uralkodót jelölt ki, Dávid lett az utód. Saul tele volt féltékenységgel Dávid irányába, szinte fóbiásan üldözte. Dávid nem adott okot erre az indulatra, hiszen Istentől várta a trónra lépésének az idejét. Az Igében azt olvassuk, hogy Dávidnak végre lehetősége kínálkozik a hatalmat átvenni, kioltani Saul életét, emberei is biztatják erre. Dávid nem enged a kísértésnek, a bosszút az Úrra bízza.
19Ne álljatok bosszút önmagatokért, szeretteim, hanem adjatok helyet az ő haragjának, mert meg van írva: „Enyém a bosszúállás, én megfizetek” - így szól az Úr. (Róma 12. rész)
Eddig a bennünket ért sérelmeket boncolgattuk, de mi van akkor, ha mi keltünk haragot a másikban?
Ismerős Ige a zsémbes asszonyról:
9Jobb a tető sarkán lakni, mint zsémbes asszonnyal együtt a házban. (Példabeszédek 21.)
Nem ismerős a zsémbeskedő, bosszús asszony, akinek semmi sem jó? Mindenért panaszkodó, viszálykodó feleség és anya? Ha férj nem úgy mosogat, nem a megfelelő helyre teszi a holmiját, ha nem segít,...
Ismerjük el, hogy mi is gyakran okozói vagyunk a másikból kirobbanó haragnak. Törekedjünk a békességre!
Vigyázzunk, mert a harag kirekeszthet Isten országából is!
21irigység, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók. Ezekről előre megmondom nektek, amint már korábban is mondtam, akik ilyeneket cselekszenek, nem öröklik Isten országát. (Galata 5. rész)
"Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel!" (2. Korintus 5, 20.)
Sokáig nem ismertem a haragot, a tartós megbántottság érzését. De Isten felfedte, leleplezte előttem. A kollégiumban 2 lakótársammal laktam együtt egy szobában Budapesten. Gondolkodásukban, életszemléletükben nem álltak közel hozzám. De nem ez váltotta ki a haragot a szívemből. Nagyon figyelmetlenek voltak. Mikor az igazak álmát aludtam már, és éppen a szórakozóhelyről tértek haza a késő esti órákban, felrántották az ajtót, betrappoltak, hangosan beszélgettek, még a nagy villanyt is rám kapcsolták. Ez rendszeresen megismétlődött, és bennem gyűlt a keserűség, a harag. Sajnos, bölcstelenségemben, nem mondtam el, hogy mi a bajom (pedig biztos, hogy változásokhoz vezethetett volna), csak gyűjtögettem, dédelgettem az érzéseimet. A A keserűségem odáig vezetett, hogy már gyomorgörcsöm volt attól is, ha rájuk gondoltam. Igyekeztem minél kevesebbet tartózkodni a kollégiumban. Végül elköltöztem egy másik lakóegységbe. Isten hosszú munkájának eredményeként lassan begyógyultak a sebeim, a sérelmeim felszámolásra kerültek, és meg tudtam bocsátani. Megtehettem, hogy kilépjek a helyzetből, de mi van akkor, ha a sebokozó éppen a házastársam, gyermekem, szomszédom?
Ez után a tapasztalat után még mindig nem ismertem eléggé meg a szívemet. Soha nem gondoltam volna, hogy a saját gyermekeimre is pillanatok alatt szívből meg tudok haragudni, szinte a "vesztüket kívánva". Az én szívemben is ott van ennek a bűnnek a bűzös csírája? Igen, született természetlistámon ott szerepel a sorok között a harag is.
Isten igéje int bennünket:
Minden keserűség, indulat, harag, kiabálás és istenkáromlás legyen távol tőletek minden gonoszsággal együtt. (Efézus 4, 31.)
"Legyen távol tőletek!" De van-e olyan ember, van-e olyan nap, hogy a szívünkben ne jelenne meg a harag? Nekem nincs. Elég egy kiömlő pohár tea, egy pisis gatya, egy hisztis leány és én is kiborulok, mint az a ragacsos ital a konyhában. Isten jól ismer bennünket, tudja, hogyan formált, ismeri gyenge jellemünk. Látja haragos pillantásaink, gondolataink, de ad egy jó tanácsot:
„Ha haragusztok is, ne vétkezzetek”: a nap ne menjen le a ti haragotokkal,...! (Efézus 4, 26.)
A harag nem olyan mint egy újszülött, mely hosszas vívódás után jön a világra, hanem pillanatok alatt születik meg a szívünkben. A kérdés: mit teszünk vele? Próbáljuk csitítani, féken tartani, imában oltalmat kérni, vagy engedjük, hogy befészkelje magát a szívünkbe és vétekbe vigyen? Bántó szavakat kovácsolunk belőle, csapkodunk, lökdösődünk, igazságtalanul fenekelünk,...?
Mi a gyógymód a haragra?
A haragunk onnan ered, hogy az élő Istennel is sérült a kapcsolatunk, vagy egyenesen haragban vagyunk Vele. Ezért:
"Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel!" (2. Korintus 5, 20.)
Ha Istennel kibékülünk, akkor tudunk igazán az embertársainkkal is megbékülni. Isten tud súlyos lelki sérüléseinkbe beavatkozni, kitisztítani, bekötözni, meggyógyítani. Mert tudjuk, hogy sok áldozata van a haragos indulatnak. Sok néma anya, gyermek, férj könyörgő tekintete "beszél" kimondatlan szavakkal róla.
A Bibliában van egy nagyon szép példája a harag elengedésének.
"2Amikor visszatért Saul a filiszteusok üldözéséből, jelentették neki, hogy Dávid Éngedi pusztájában van. 3Maga mellé vett Saul háromezer válogatott embert Izráelből, és elment, hogy megkeresse Dávidot és embereit a zergék kősziklájánál. 4Amikor eljutott a juhaklokhoz, amelyek az útfélen vannak, volt ott egy barlang. Saul bement oda, hogy a szükségét végezze. Dávid pedig embereivel együtt éppen a barlang legbelső zugában tartózkodott. 5Akkor ezt mondták az emberek Dávidnak: Nézd, ez az a nap, amelyről azt mondta neked az ÚR, hogy kezedbe adja ellenségedet. Tégy vele, amit jónak látsz! Erre fölkelt Dávid, és lopva levágta Saul köpenyének a sarkát. 6Dávidnak azonban megindult a szíve, miután levágta Saul köpenyének a sarkát, 7és ezt mondta embereinek: Mentsen meg az ÚR attól, hogy ilyen dolgot kövessek el az én uram, az ÚR fölkentje ellen, és kezet emeljek ellene, hiszen az ÚR fölkentje ő!8Így beszélte le Dávid az embereit, és nem engedte meg, hogy Saulra támadjanak. Saul pedig elindult a barlangból, és útjára ment. 9Ezután Dávid is fölkelt, kiment a barlangból, és így kiáltott Saul után: Uram király! Saul hátratekintett, Dávid arccal a földre hajolt, és leborult előtte. 10Akkor ezt mondta Dávid Saulnak: Miért hallgatsz az olyan emberek szavára, akik azt mondják, hogy Dávid a vesztedre tör?! 11Hiszen most a saját szemeddel láthattad, hogy kezembe adott az ÚR a barlangban. Mondták is, hogy öljelek meg, de én megszántalak, és ezt mondtam: Nem emelek kezet az én uramra, mert az ÚR fölkentje ő. 12Nézd csak, atyám, itt van a köpenyed sarka a kezemben. Amikor levágtam a köpenyed sarkát, nem gyilkoltalak meg. Értsd meg ebből, és lásd be, hogy nem akarok semmi rosszat vagy hűtlenséget elkövetni ellened, és nem vétkeztem ellened, bár te üldözöl engem, hogy elvedd az életemet. 13Az ÚR tegyen igazságot köztünk, az ÚR álljon értem bosszút rajtad, de én nem emelek rád kezet." (2. Sámuel 24. rész)
Saul király engedetlensége miatt veszítette el a királyi rangját. Isten új uralkodót jelölt ki, Dávid lett az utód. Saul tele volt féltékenységgel Dávid irányába, szinte fóbiásan üldözte. Dávid nem adott okot erre az indulatra, hiszen Istentől várta a trónra lépésének az idejét. Az Igében azt olvassuk, hogy Dávidnak végre lehetősége kínálkozik a hatalmat átvenni, kioltani Saul életét, emberei is biztatják erre. Dávid nem enged a kísértésnek, a bosszút az Úrra bízza.
19Ne álljatok bosszút önmagatokért, szeretteim, hanem adjatok helyet az ő haragjának, mert meg van írva: „Enyém a bosszúállás, én megfizetek” - így szól az Úr. (Róma 12. rész)
Eddig a bennünket ért sérelmeket boncolgattuk, de mi van akkor, ha mi keltünk haragot a másikban?
Ismerős Ige a zsémbes asszonyról:
9Jobb a tető sarkán lakni, mint zsémbes asszonnyal együtt a házban. (Példabeszédek 21.)
Nem ismerős a zsémbeskedő, bosszús asszony, akinek semmi sem jó? Mindenért panaszkodó, viszálykodó feleség és anya? Ha férj nem úgy mosogat, nem a megfelelő helyre teszi a holmiját, ha nem segít,...
Ismerjük el, hogy mi is gyakran okozói vagyunk a másikból kirobbanó haragnak. Törekedjünk a békességre!
Vigyázzunk, mert a harag kirekeszthet Isten országából is!
21irigység, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók. Ezekről előre megmondom nektek, amint már korábban is mondtam, akik ilyeneket cselekszenek, nem öröklik Isten országát. (Galata 5. rész)
"Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel!" (2. Korintus 5, 20.)
2014. jan. 21.
A szeretet önzetlen
"A szeretet nem keresi a maga hasznát."
Max Lucado: Ahogy szeretni érdemes c. könyvből részlet.
Nekem az anyaság volt a legjobb tesztje, mutatója önzésemnek-önzetlenségemnek. (Van bennem egyáltalán ilyen?)
Nincs jobb gyakorlóterep, mint a feleség-anyai szerep betöltése. Állandó háttérbe- helyezést kíván a gyermekeink nevelése.
Éjszakai felkelések, amikor az igazak álmát alszom?
Megkeresni egy játékok, hintáztatni, kiszolgálni, mikor végre leülök egy kicsit szusszanni?
Te hogyan vizsgázol ezekben a helyzetekben?
A családon kívül is adódik elég önzetlen-próba:
Éppen ruhát válogatok egy turiban, amikor ketten éppen ugyanarra a ruhadarabra leszünk figyelmesek. Mind a kettőnknek tetszik, mérete. Most kié legyen? Át tudom adni, vagy ragaszkodok hozzá?
Nincs ülőhely a buszon, egy kismama cipeli méretes terhét, áldáscsomagját. Én is fáradt vagyok, aludni akarok, vajon, át tudom engedni a helyemet?
Hosszú sor kígyózik a hivatalban, éppen rám kerülne a sor. Valakinek hirtelen nagyon sietős, előre tudom engedni?
Az önzetlenség forrása nem belőlünk ered, belőlünk csak az önzés bűzös leve csordogál. Isten önzetlen szeretete tud bennünket is önzetlenségre segíteni. Isten a Fiát nem sajnálta tőlünk, bűnösökért is kész volt odaadni. Te megtetted volna a helyében? Isten megtette.
Jézus éppen Keresztelő (Bemerítő) János haláláról értesült. Rokonok voltak. János Jézus útkészítője volt.
13Amikor meghallotta ezt Jézus, eltávozott onnan hajón egy lakatlan helyre egyedül. Amikor meghallotta ezt a sokaság, utána ment gyalog a városokból. 14Amikor Jézus kiszállt, és meglátta a nagy sokaságot, megszánta őket, és meggyógyította betegeiket. 15Amikor esteledett, odamentek hozzá tanítványai, és így szóltak hozzá: „Lakatlan ez a hely, és későre jár. Bocsásd el a sokaságot, hogy menjenek a falvakba, és vegyenek élelmet maguknak.”16Jézus azonban ezt mondta nekik: „Nem kell elmenniük: Ti adjatok nekik enni!” (Máté 14. rész)
Jézus vágyott egy kicsit elvonulni, emésztgetni a történteket. Kiválasztott magának egy lakatlan helyet, ahol csendben együtt lehet, beszélgethet az Ő Atyjával.
A sokaság ekkor észrevették Jézust. Futótűzként terjedt érkezésének a híre. Mentek, tódultak utána az emberek.
Jézus kérhetett volna egy kis szabadságot, pihenési időt, de Ő megszánta a sokaságot és meggyógyította a betegeket. A saját pihenését háttérbe helyezve az emberek szükségeit vette figyelembe.
3Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál; 4és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is. (Filippi 2. rész)
Ne a magunk hasznát, hanem a másokét IS vegyük figyelembe. NEM CSAK a másokét, NEM CSAK a magunkét, hanem a MÁSOK érdekeit is tartsuk szem előtt.
Túrmezei Erzsébet: A Harmadik c. verse nagyon szépen fejezi ki a szeretet lényegét.
Max Lucado: Ahogy szeretni érdemes c. könyvből részlet.
Nekem az anyaság volt a legjobb tesztje, mutatója önzésemnek-önzetlenségemnek. (Van bennem egyáltalán ilyen?)
Nincs jobb gyakorlóterep, mint a feleség-anyai szerep betöltése. Állandó háttérbe- helyezést kíván a gyermekeink nevelése.
Éjszakai felkelések, amikor az igazak álmát alszom?
Megkeresni egy játékok, hintáztatni, kiszolgálni, mikor végre leülök egy kicsit szusszanni?
Te hogyan vizsgázol ezekben a helyzetekben?
A családon kívül is adódik elég önzetlen-próba:
Éppen ruhát válogatok egy turiban, amikor ketten éppen ugyanarra a ruhadarabra leszünk figyelmesek. Mind a kettőnknek tetszik, mérete. Most kié legyen? Át tudom adni, vagy ragaszkodok hozzá?
Nincs ülőhely a buszon, egy kismama cipeli méretes terhét, áldáscsomagját. Én is fáradt vagyok, aludni akarok, vajon, át tudom engedni a helyemet?
Hosszú sor kígyózik a hivatalban, éppen rám kerülne a sor. Valakinek hirtelen nagyon sietős, előre tudom engedni?
Az önzetlenség forrása nem belőlünk ered, belőlünk csak az önzés bűzös leve csordogál. Isten önzetlen szeretete tud bennünket is önzetlenségre segíteni. Isten a Fiát nem sajnálta tőlünk, bűnösökért is kész volt odaadni. Te megtetted volna a helyében? Isten megtette.
Jézus éppen Keresztelő (Bemerítő) János haláláról értesült. Rokonok voltak. János Jézus útkészítője volt.
13Amikor meghallotta ezt Jézus, eltávozott onnan hajón egy lakatlan helyre egyedül. Amikor meghallotta ezt a sokaság, utána ment gyalog a városokból. 14Amikor Jézus kiszállt, és meglátta a nagy sokaságot, megszánta őket, és meggyógyította betegeiket. 15Amikor esteledett, odamentek hozzá tanítványai, és így szóltak hozzá: „Lakatlan ez a hely, és későre jár. Bocsásd el a sokaságot, hogy menjenek a falvakba, és vegyenek élelmet maguknak.”16Jézus azonban ezt mondta nekik: „Nem kell elmenniük: Ti adjatok nekik enni!” (Máté 14. rész)
Jézus vágyott egy kicsit elvonulni, emésztgetni a történteket. Kiválasztott magának egy lakatlan helyet, ahol csendben együtt lehet, beszélgethet az Ő Atyjával.
A sokaság ekkor észrevették Jézust. Futótűzként terjedt érkezésének a híre. Mentek, tódultak utána az emberek.
Jézus kérhetett volna egy kis szabadságot, pihenési időt, de Ő megszánta a sokaságot és meggyógyította a betegeket. A saját pihenését háttérbe helyezve az emberek szükségeit vette figyelembe.
3Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál; 4és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is. (Filippi 2. rész)
Ne a magunk hasznát, hanem a másokét IS vegyük figyelembe. NEM CSAK a másokét, NEM CSAK a magunkét, hanem a MÁSOK érdekeit is tartsuk szem előtt.
Túrmezei Erzsébet: A Harmadik c. verse nagyon szépen fejezi ki a szeretet lényegét.
A harmadik
Valamit kérnek tőled.
Megtenni nem kötelesség.
Mást mond a jog,
mást súg az ész.
Valami mégis azt kívánja: Nézd,
tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass,
mert az a szeretet.
Megtenni nem kötelesség.
Mást mond a jog,
mást súg az ész.
Valami mégis azt kívánja: Nézd,
tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass,
mert az a szeretet.
Messzire mentél.
Fáradt vagy. Léptél százat.
Valakiért mégegyet kellene.
De tested, véred lázad.
Majd máskor! – nyugtat meg az ész.
És a jog józanságra int.
De egy szelíd hang azt súgja megint:
Tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass,
mert az a szeretet.
Fáradt vagy. Léptél százat.
Valakiért mégegyet kellene.
De tested, véred lázad.
Majd máskor! – nyugtat meg az ész.
És a jog józanságra int.
De egy szelíd hang azt súgja megint:
Tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass,
mert az a szeretet.
Valakin segíthetnél.
Joga nincs hozzá. Nem érdemli meg.
Tán összetörte a szíved.
Az ész is azt súgja: Minek?
De Krisztus nyomorog benne.
És a szelíd hang halkan újra kérlel:
Tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass,
mert az a szeretet!
Joga nincs hozzá. Nem érdemli meg.
Tán összetörte a szíved.
Az ész is azt súgja: Minek?
De Krisztus nyomorog benne.
És a szelíd hang halkan újra kérlel:
Tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass,
mert az a szeretet!
Ó, ha a harmadik
egyszer első lehetne,
és diktálhatna, vonhatna, vihetne!
Lehet, elégnél hamar.
Valóban esztelenség volna.
De a szíved békességről dalolna,
s míg elveszítenéd,
bizony megtalálnád az életet!
Bízd rá magad arra a harmadikra!
Mert az a szeretet.
Tovább dolgoztunk a négyzetből varrt táskán, néhány kép a munkáinkról:
egyszer első lehetne,
és diktálhatna, vonhatna, vihetne!
Lehet, elégnél hamar.
Valóban esztelenség volna.
De a szíved békességről dalolna,
s míg elveszítenéd,
bizony megtalálnád az életet!
Bízd rá magad arra a harmadikra!
Mert az a szeretet.
Tovább dolgoztunk a négyzetből varrt táskán, néhány kép a munkáinkról:
Milyen jól illik a kabát színéhez a táska, ugye?
2014. jan. 15.
A szeretet udvarias
"A szeretet nem viselkedik bántóan."
36Egy farizeus arra kérte őt, hogy egyék vele. Be is ment a farizeus házába, és asztalhoz telepedett. 37Egy bűnös asszony pedig, aki abban a városban élt, megtudta, hogy asztalhoz telepedett a farizeus házában, kenetet hozott egy alabástromtartóban. 38Megállt mögötte a lábánál sírva, és könnyeivel kezdte öntözni a lábát, és hajával törölte meg; csókolgatta a lábát, és megkente kenettel. 39Amikor pedig látta ezt az a farizeus, aki meghívta őt, ezt mondta magában: „Ha ő volna ama próféta, tudná, ki ez, és tudná, hogy ez az asszony, aki hozzáér: bűnös.”
44és az asszony felé fordulva beszélt tovább Simonhoz: „Látod, ezt az asszonyt? Bejöttem a házadba: vizet lábamra nem adtál, ő pedig könnyeivel öntözte lábamat, és hajával törölte meg. 45Te nem csókoltál meg, ő pedig mióta bejöttem, nem szűnt meg csókolni a lábamat. 46Te nem kented meg olajjal a fejemet, ő pedig kenettel kente meg a lábamat. 47Ezért mondom neked: neki sok bűne bocsáttatott meg, hiszen nagyon szeretett. Akinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret.” (Lukács 7. rész)
Egy vendéglátásba tekinthetünk bele. Minden kornak megvannak a vendéglátás szabályai.
Ma hogyan készülünk egy meghívott fogadására?
- kitakarítjuk a lakást, ilyenkor talán még az elfelejtett sarkokból is kitöröljük a pókhálót,
- finom ebéddel próbáljuk elkápráztatni a vendéget, ilyenkor a desszert sem maradhat el,
- a legszebb terítő kerül az asztalunkra, amelyet csak ilyenkor, vendégfogadás alkalmából veszünk elő,
- a vendéget mindig különb bánásmódban részesítjük (Mikor engednéd meg, hogy a gyermeked bejöjjön cipővel a kiporszívózott szőnyegetekre?)
Jézus korában is megvoltak a szokások. A zsidóknál különösen nagy hangsúlyt fektettek a vendéglátásra.
A felolvasott szövegünkben 2 személyt állít szembe Jézus:
A farizeust és a bűnös nőt.
Az írás ismerőjét és a törvény megszegőjét.
Lábmosást elfeledőt és a könnyekkel törlőt. (A poros utakon sarubán járó lábnak igazán jól esett egy kis felfrissülés. A lábmosás a szolga feladata volt, de Jézus ez sem tartotta lealacsonyító szolgálatnak, mikor a tanítványai lábát mosta meg.)
Üdvözlés elfelejtőjét és a lábakat csókolót. (Mi sem felejtjük el kézfogással, öleléssel köszönteni a kedves látogatót.)
Olajról elfelejtkezőt és a kenetet sem sajnáló nőt. (Megtisztelés jeleként csordulhatott volna végig a fejen az olaj.)
Simon az udvariasság legalapvetőbb szabályait szegte meg, bántóan viselkedett Jézussal szemben.
Mi volt az oka az asszony szeretetteljes viselkedésének, és miből eredt Simon rideg magatartása?
Jézus megadja a választ:
"...neki (az asszonynak) sok bűne bocsáttatott meg, hiszen nagyon szeretett. Akinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret."
Az asszony szíve túlcsordult a szeretettől, amely a megbocsátott szívből fakadt fel.
Könnyű megbántani a másikat. Sokszor csak apróságokkal sértjük meg embertársainkat.
Nem nyitunk ajtót, mikor a másik tele kézzel a kilincset próbálja megragadni, érzéketlenül nyilvánítom ki a véleményünket, magatartásunkkal sértegetve,...
Kinek mi a fegyvere?
A hallgatás, a mosolyszünet, bántó szavak vagy tettek? Nem melegítem meg az ebédjét, mert megbántott?
Isten nem így bánik velünk. Ha megbántjuk a bűneinkkel, Ő akkor sem taszít el.
'Ha hűtlenek vagyunk, ő hű marad, mert ő magát meg nem tagadhatja.'
(2. Timóteus 2.)
Ha átéljük mi is Isten bocsánatát, akkor tudjuk mi is megbocsátani a sértő szavakat, bántó tetteket.
Ha nem köszön rám, én akkor is szeretetteljesen üdvözlöm.
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
A foglalkozáson a négyzetből varrt táskát készítettük elő, szendvicseket gyártottunk, szegtünk.
36Egy farizeus arra kérte őt, hogy egyék vele. Be is ment a farizeus házába, és asztalhoz telepedett. 37Egy bűnös asszony pedig, aki abban a városban élt, megtudta, hogy asztalhoz telepedett a farizeus házában, kenetet hozott egy alabástromtartóban. 38Megállt mögötte a lábánál sírva, és könnyeivel kezdte öntözni a lábát, és hajával törölte meg; csókolgatta a lábát, és megkente kenettel. 39Amikor pedig látta ezt az a farizeus, aki meghívta őt, ezt mondta magában: „Ha ő volna ama próféta, tudná, ki ez, és tudná, hogy ez az asszony, aki hozzáér: bűnös.”
44és az asszony felé fordulva beszélt tovább Simonhoz: „Látod, ezt az asszonyt? Bejöttem a házadba: vizet lábamra nem adtál, ő pedig könnyeivel öntözte lábamat, és hajával törölte meg. 45Te nem csókoltál meg, ő pedig mióta bejöttem, nem szűnt meg csókolni a lábamat. 46Te nem kented meg olajjal a fejemet, ő pedig kenettel kente meg a lábamat. 47Ezért mondom neked: neki sok bűne bocsáttatott meg, hiszen nagyon szeretett. Akinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret.” (Lukács 7. rész)
Egy vendéglátásba tekinthetünk bele. Minden kornak megvannak a vendéglátás szabályai.
Ma hogyan készülünk egy meghívott fogadására?
- kitakarítjuk a lakást, ilyenkor talán még az elfelejtett sarkokból is kitöröljük a pókhálót,
- finom ebéddel próbáljuk elkápráztatni a vendéget, ilyenkor a desszert sem maradhat el,
- a legszebb terítő kerül az asztalunkra, amelyet csak ilyenkor, vendégfogadás alkalmából veszünk elő,
- a vendéget mindig különb bánásmódban részesítjük (Mikor engednéd meg, hogy a gyermeked bejöjjön cipővel a kiporszívózott szőnyegetekre?)
Jézus korában is megvoltak a szokások. A zsidóknál különösen nagy hangsúlyt fektettek a vendéglátásra.
A felolvasott szövegünkben 2 személyt állít szembe Jézus:
A farizeust és a bűnös nőt.
Az írás ismerőjét és a törvény megszegőjét.
Lábmosást elfeledőt és a könnyekkel törlőt. (A poros utakon sarubán járó lábnak igazán jól esett egy kis felfrissülés. A lábmosás a szolga feladata volt, de Jézus ez sem tartotta lealacsonyító szolgálatnak, mikor a tanítványai lábát mosta meg.)
Üdvözlés elfelejtőjét és a lábakat csókolót. (Mi sem felejtjük el kézfogással, öleléssel köszönteni a kedves látogatót.)
Olajról elfelejtkezőt és a kenetet sem sajnáló nőt. (Megtisztelés jeleként csordulhatott volna végig a fejen az olaj.)
Simon az udvariasság legalapvetőbb szabályait szegte meg, bántóan viselkedett Jézussal szemben.
Mi volt az oka az asszony szeretetteljes viselkedésének, és miből eredt Simon rideg magatartása?
Jézus megadja a választ:
"...neki (az asszonynak) sok bűne bocsáttatott meg, hiszen nagyon szeretett. Akinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret."
Az asszony szíve túlcsordult a szeretettől, amely a megbocsátott szívből fakadt fel.
Könnyű megbántani a másikat. Sokszor csak apróságokkal sértjük meg embertársainkat.
Nem nyitunk ajtót, mikor a másik tele kézzel a kilincset próbálja megragadni, érzéketlenül nyilvánítom ki a véleményünket, magatartásunkkal sértegetve,...
Kinek mi a fegyvere?
A hallgatás, a mosolyszünet, bántó szavak vagy tettek? Nem melegítem meg az ebédjét, mert megbántott?
Isten nem így bánik velünk. Ha megbántjuk a bűneinkkel, Ő akkor sem taszít el.
'Ha hűtlenek vagyunk, ő hű marad, mert ő magát meg nem tagadhatja.'
(2. Timóteus 2.)
Ha átéljük mi is Isten bocsánatát, akkor tudjuk mi is megbocsátani a sértő szavakat, bántó tetteket.
Ha nem köszön rám, én akkor is szeretetteljesen üdvözlöm.
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
A foglalkozáson a négyzetből varrt táskát készítettük elő, szendvicseket gyártottunk, szegtünk.
A készülő munkák
2013. dec. 24.
Üdvözlet
Áldott, békességes, Jézust ünneplő karácsonyt kívánok minden kedves olvasónak!
Miért Karácsony?
Volt egyszer egy ember, aki nem hitt Istenben és soha nem habozott, hogy mások tudtára adja, mit gondol a vallásról és a vallási ünnepekről, köztük természetesen a Karácsonnyal. Felesége viszont hívő volt és gyerekeit is Istenbe és Jézusba vetett hite szerint nevelte, férje rendszeres bántó megjegyzései ellenére.
Egy havas Karácsony estén a feleség és a gyerekek a falusi templom karácsonyi miséjére készülődtek. Hívták az apát, de ő persze hallani sem akart arról, hogy elkísérje őket.
„Ez a történet egy nonszensz,” mondta. „Miért alacsonyítaná le magát Isten, hogy emberként jöjjön a földre? Teljesen nevetséges!”
A feleség és a gyerekek így nélküle indultak útnak.
Kicsit később felerősödött a szél és a hóesésből hóvihar lett. A férfi az ablakon kinézve csak vakító fehérséget látott. Leült a kandalló elé és elégedetten nézte a csendesen égő tüzet.
Néhány perc elteltével egy nagy puffanást hallott odakintről. Valami nekiment az ablaknak. A hang megismétlődött. Kinézett, de még egy méterre is alig lehetett ellátni. Amikor a vihar alábbhagyott egy kicsit, kimerészkedett, hogy megnézze mi adhatta a furcsa hangot az ablak közelében. A ház melletti mezőn egy csapat vadludat látott. A jelek szerint a ludak délre igyekezhettek a téli hideg elől, de a hóvihar miatt nem tudták folytatni útjukat. Eltévedtek és végül a farmon kötöttek ki, étel és menedék nélkül. Ijedten csapkodtak szárnyaikkal, körbe-körbe repkedve a mező felett, vakon és céltalanul. Bizonyára némelyik madár nekirepült az ablaknak. Ezt hallhatta korábban.
A férfi megsajnálta az állatokat és segíteni akart rajtuk. Az istálló tökéletes hely lenne nekik, gondolta. Meleg és biztonságos. Ott tölthetnék az éjszakát és biztonságban megvárhatnák a vihar végét. Miután ezt kigondolta, odament az istállóhoz és tágra nyitotta az ajtaját. Megállt és figyelt, azt remélve, hogy a madarak észreveszik az istállót és bemennek. A ludak azonban csak ide-oda repkedtek céltalanul és úgy tűnt, egyáltalán nem vették észre az istállót, illetve, hogy mit jelenthet az épület számukra. A férfi megpróbálta magára terelni a madarak figyelmét, de ettől csak megijedtek és messzebbre húzódtak.
Bement a házba egy kis kenyérért. Morzsává szaggatta és egy csíkban elszórta a bejáratig. Még mindig nem értették meg, mit akar.
Most már kezdett elfogyni a türelme. A madarak mögé lopódzott és megpróbálta az istálló felé terelni őket, de csak még jobban megijedtek és a szélrózsa minden irányába repültek, csak éppen az istálló felé nem. Akármit tett, egyszerűen nem tudta elérni, hogy az istállóba terelje őket, ahol melegben és biztonságban lehettek volna.
„Miért nem követnek engem?” – morfondírozott magában türelmetlenül. „Nem látják, hogy ez az egyetlen hely, ahol átvészelhetik a vihart?”
Addig törte a fejét, míg rájött, hogy a madarak soha nem követnének egy embert. „Ha én is lúd lennék, meg tudnám menteni az életüket,” mondta ki hangosan.
Ekkor eszébe jutott valami. Bement az istállóba és kihozta egyik saját libáját és óvatosan a vadlúdcsapat mögé ment vele. Amikor elengedte, saját libája átrepült a madárcsapaton, egyenes be a meleg épületbe. A vadludak egyenként követték.
A férfi megállt és hirtelen eszébe ötlöttek néhány perccel korábban kimondott saját szavai: „Ha én is lúd lennék, meg tudnám menteni az életüket!” Azután a feleségére és a köztük korábban lezajlott párbeszédre gondolt. „Miért akarna Isten olyanná válni, mint mi? Ez nevetséges!” Hirtelen minden világos lett. Pontosan ezt tette Isten. Mi emberek vagyunk a vadlibák. Vakon bolyongva, elveszetten bukdácsolunk a halál felé. Isten olyanná tette a Fiát, mint mi, hogy megmutassa az utat és megmentsen. Rájött, hogy ez a Karácsony értelme.
Ahogy a szél és a hóvihar csendesedni kezdett, úgy csendesedett és nyugodott meg lelke is, miközben ezeket a csodálatos gondolatokat forgatta fejében. Végre rájött, hogy miről szól a Karácsony és miért jött el Krisztus. Hosszú évek kételyei és hitetlensége, mint a múló vihar, szertefoszlottak egy pillanat alatt. Térdre esett a friss hóban és elmondta élete első imáját: „Köszönöm Istenem, hogy emberként eljöttél, hogy kivezess a viharból!” - Ismeretlen szerzőtől
2013. dec. 4.
A szeretet nem irigykedik
"Mi
az irigység? -Egy rossz betegség, amivel mindannyian küzdünk.
Irigyek vagyunk mások vagyoni helyzetére, autójára, házára,
munkájára... Ezek az érzések sajnos rombolhatják, tönkretehetik
emberi kapcsolatainkat. Eltávolíthatnak barátainktól,
családtagjainkról. ha valakire irigyek vagyunk, már nem tudunk
ugyanolyan felhőtlenül beszélgetni vele, közös programokon részt
venni... Hosszú távon beteggé is tehet, depresszióssá válhatunk.
-Valóban szükségünk van ezekre a dolgokra? isten azt mondja, hogy
támaszkodjunk az Ő kegyelmére. Valóban érdemes elgondolkodni
azon, h ezekre az irigyelt dolgokra tényleg szükségünk van?
Biztos kell nekem egy nagyobb ház, vagy egy új autó, esetleg más
dolgok? Ezektől leszek boldog? Isten azt is mondja, hogy nyugodtan
forduljunk Hozzá imádságban, ha szükségünk van, és Ő mindent
megad, ami valóban kell az életünkben. Isten bölcsebb nálunk,
tudja mikor mire van igazán szükségünk, és a maga idejében
gondoskodik is ezekről, ha mi nyitottak vagyunk elfogadni -Ismerjük
fel az irigységet: Az irigységet meg lehet állítani. Ha időben
felismerjük a jeleket, hogy valami nincs rendben az életemben,
akkor forduljak Istenhez, és ő segít legyőzni. A valódi
boldogságot pedig az adja, ha megelégszek azokkal a dolgokkal, amim
van, és nem a vágyakozás tölti be a mindennapjaimat."
Magdi szolgált közöttünk ezekkel a gondolatokkal.
Magdi szolgált közöttünk ezekkel a gondolatokkal.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)