Adventi várakozásban

Karácsony éjszakáján a pásztorok éppen a napi rutinfeladataikat végezték. Égett a pásztortűz, a nyáj csendesen szundikált a szabad ég alatt, a pásztorok 1-1 szava vagy csendes szuszogása törte meg időnként a csendet. Nem is gondolták, hogy milyen történelmi pillanat előtt állnak.
Abban az időben Palesztina a Római Birodalom provinciája volt, római fennhatóság alá tartozott, amelynek következtében teljes engedelmességgel tartoztak a császárnak. Teljesen kiszipolyozta a zsidókat az idegen zsarnoki hatalom.
Az emberekben ott élt a vágy egy szabadító után, aki leveszi a vállukról az igát. Az Ószövetségi próféciákból, jövendölésekből tudták, hogy Istenük, Jahve, elküldi a Messiást.
Ézsaiás így jövendölt: "A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát... terhes igáját, a hátát verő botot, sanyargatójának vesszejét összetöröd... egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az Ő vállán lesz... uralma növekedésének és a békének nem lesz vége..." (Ézsaiás 9, 1.3.5-6.)
Ez a reménység adott erőt nekik napról napra. Mi is úgy érezzük sokszor, hogy az élet terhei, feladatai kiszipolyozzák, leszívják az energiánkat. Háziasszonyként örökös harcban állunk a rendetlenséggel, mosatlan edények tornyaival, tanulóként örökösen a tanulás fojtogat, a munkahely követelményei, túlórák, másodállás, megélhetés gondjai, családtagok bogarai, ... is mind- mind a vállunkat nyomja.
Mi is sokszor felsóhajtunk, mikor jön már el számunkra is a fellélegzés órája, mikor szűnik meg a bennünket körülvevő vihar, mikor apad el a gondok árja?
Nem tudjuk, hogy min morfondíroztak a pásztorok, milyen gond nyomta a lelküket. Nem tudjuk, de azt látjuk, hogy nagy dolgok szemlélőivé válhattak, nagy események szem- és fültanúi lehettek.
Angyalsereg jelent meg hatalmas örömhírt hirdetve:
"Ne féljetek, mert nagy örömhírt hoztam, ami minden embernek örömöt szerez majd. Ma megszületett nektek a Szabadító Dávid városában (=Betlehemben)." (Lukács 2, 10-11.- egyszerű ford.)
Ennél szebb születési értesítőt még biztos nem láttatok:)
Hát ez nem lehet igaz! Éppen most teljesedik be az ígéret? Végre itt a Szabadító, aki lefegyverezi az ellenséges hatalmat!
A pásztorok ekkor még nem érthették pontosan, hogy Jézus nem a látható, gúzsba kötő hatalom ellen száll hadba.
Mi is sokszor úgy gondoljuk, hogy ha a főnök kedvesebb lenne, ha a gyermekek engedelmesebbek lennének, ha kevesebb tanulnivaló nyomná a vállat, a férj megértőbb lenne, ha nem lenne ez az ízületi gyulladás, akkor minden szép és mosolygós lenne.
Pedig ha jobban ismernénk magunkat, akkor tudnánk, hogy az igazi békétlenség, háború a lelkünkben dúl. Jézus ezt jól tudja, a láthatók nem rejtik el szeme elől ezeket a titkos zugokat sem. Tudja, hogy a pásztoroknak, és népének nem a római katonahad jelent igazi fenyegetettséget. Nem lenne felszabadultabb a nép, ha a légiók csapata máshol verne tanyát. Tudja, hogy nem lenne hálásabb a szív, ha más főnök kerülne a régi helyébe, ha szófogadóbbak lennének a gyermekek, ha röpke idő alatt letelne a tanulás ideje, ha együttérzőbb lenne a férj, ha nem az ízületi gyulladás torzítaná el a testet. Ha ezek nem lennének, lenne helyette más, amiért lehet morgolódni, panaszkodni, kedvetlenné válni.
Jézus a világ királyaként testet öltött. Király volt, de nem e világ szerint. Földre jöttével nem a földi trónt kereste. Heródes, a király (földi király, akinek az uralkodása idején született Jézus)  igaz nagyon megijedt, féltékenykedett. Pedig, ha tudta volna, hogy kivel is száll szembe...!
Ő nem a körülményeket jött kicsit megszépíteni, boldogabbá tenni, hanem a szívünket szeretné megújítani, bűntől tisztává tenni. A jászlat a kereszt váltotta fel. Halálával a bennünket fenyegető halálbüntetést tette kiválthatóvá. (Emlékeztek, "a bűn fizetsége a halál", és nincs ez alól kivétel.) Hit által lehet megmenekülni. A kereszt kötötte újra össze az embert Istennel. A kereszt tette lehetővé, hogy újra kapcsolat épülhessen ki a föld és a Menny között. Ez ad igazi békét az emberi szívnek. Kérlek téged, "békülj ki az Istennel"!
És, ha a szívben béke lakozik, akkor már a körülmények is más színben tűnnek fel. Lehet hálás, örömteli életed ebben a gonosz világban is.
Jézus mondja: "Békességet hagyok nektek: az én békességemet adom nektek, de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja." (János 14, 27.)
Egy másik helyen hasonló módon bátorít: "Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek." (Máté 11, 28.)
Izráel népe várta a Messiást. Most is várakozásban élünk. Advent van. ("Adventus Domimi"= az Úr eljövetele) Jézus az első karácsonykor eljött. De ma is betér azok otthonába, szívébe, akik hívják, várják, akik szabadulni, megkönnyebbülni akarnak. 
Jézus nélkül nagyon üres a karácsonyi ünnep. Jézus születése napján ne felejtkezzünk el magáról, Jézusról sem!
Tudjuk azt is, hogy Jézus újra visszajön, "de nem úgy mint kisgyerek, mint bíró jön, hogy megítélje mind a népeket".
"Bizony, hamar eljövök." Ámen. Jöjj, Uram, Jézus!" (Jelenések 22, 20.)