2019. febr. 27.

Süthető gyurma- műhelymunka

Február 9-én ismét lehetőségünk nyílt a Kreatív Műhely keretein belül kibontakoztatnunk kézügyességünket. Már az előkészületek is nagy örömet okoztak. Sorba gyártottuk a gyerekekkel a kanalak végére, bögrék oldalára a szebbnél szebb alkotásokat.
A Formi süthető gyurma nagyon jól formázható, 130 Celsius fokon 15 perc alatt kisüthető.
A legkisebb is élvezte (5 éves), hiszen már az ő kezei alól is remekmű került ki.

Íme a bizonyítékok:

 Sütés után leválhat a gyurma, amit technokollal érdemes véglegesíteni

 Valentin napi ajándék is készült titokban :)

 A kiskanálhoz már vannak bögrék is

 A tulajdonos neve jól olvasható, így nem téveszthető senkiével össze, 
kedves, névre szóló ajándék is lehet belőle.

 Mind egyedi


Fülbevaló

Az alkalom végén a lelki útravaló sem maradhatott el. Az elmúlt alkalommal a bibliaolvasásról beszéltünk, most az imádságot jártuk körbe. Hatalmas ajándék, hogy megszólíthatjuk az Ég és Föld Urát őszintén, kitárulkozva előtte. Szereti hallani a hangunkat, várja imádságainkat. Kéréseinket, örömeinket, bűnbánatunkat mind jó néven veszi.

"Közel van az ÚR mindenkihez, aki hívja, 
mindenkihez, aki igazán hívja." 
(Zsoltárok 145, 18.)

"Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! 
Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem."- biztat az Úr 
(Zsoltárok 50, 15.)

2019. jan. 25.

Spatula-csodák

Január 19-én tartottuk meg a Kreatív Műhely foglalkozásunkat. Gyermekek-felnőttek egyaránt csodaszép remekművekkel álltak elő. A spatula (más néven: nyelvlapoc fa!) nagyon látványos, de egyszerűen elkészíthető ötletekkel kecsegtet bennünket.

Álljon itt bizonyítékként néhány kép a műhely munkáiból:






A legfiatalabb

Spatula-tároló

A fiúk is nagyon élvezték

Nem mindenki munkájáról készült dokumentáció, volt, aki le is maradt a képekről, de szerintem mindenki nevében írhatom, hogy nagyon jól éreztük magunkat. Miután hazamentünk, vettünk újabb csomag spatulákat és folytatódott az alkotás-özön. Repülőből rengeteg készült, egy egész flotta áll már a rendelkezésünkre. 

Lelki útravaló:

Nagyon fontos számunkra a Biblia mindennapos olvasása. Itt  a foglalkozáson is mindig kézbe vesszük és olvasunk belőle. Vajon miért forgatjuk ilyen sokat Isten Igéjét?

Zsoltárok 119, 105.
"Lában előtt mécses a Te igéd,
ösvényem világossága."

Korábban nem volt közvilágítás, és azt hallottam, hogy az emberek egy kis mécsest rögzítettek a lábbelijükre. Ez a kis lámpás egyetlen lépést világított meg előre, de arra tökéletesen megfelelt, hogy tájékoztassa, elirányítsa a használóját.
Az életünk elkövetkező eseményeit sem látjuk, de van valaki, aki ismeri az előttünk levő utat, és ezért tud tanácsolni, eligazítani.

De hogyan tud a Biblián keresztül vezetni bennünket az élő Isten?
"A teljes írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre..." 2. Timóteus 3,16.

Isten a szerzője a Bibliának. Ezen keresztül tud bennünket megszólítani. Különösen nagy döntések előtt kérem az Urat, hogy mutassa meg, hogy merre menjek.
Olvasom az Igét, figyelek az eseményekre és a bennem lakozó Szentlélekre.

Ilyen volt az építkezés is. Nem szerettem volna belevágni, tudtam nincs rá pénzünk. És ekkor több ízben 1 történet jött elém a Bibliából, amit nem hagyhattam figyelmen kívül:
A csodálatos halfogás története
Lukács ev. 5, 1-7.
"Amikor egyszer a sokaság Jézushoz tódult, és hallgatta Isten igéjét, ő a Genezáreti-tó partján állt. Meglátott két hajót, amely a part mentén vesztegelt; a halászok éppen kiszálltak belőlük, és hálóikat mosták.  Beszállt az egyik hajóba, amelyik Simoné volt, és megkérte, hogy vigye őt egy kissé beljebb a parttól, azután leült, és a hajóból tanította a sokaságot.  Miután abbahagyta a beszédet, ezt mondta Simonnak: Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra!  Simon így felelt: Mester, egész éjszaka fáradoztunk ugyan, mégsem fogtunk semmit, de a te szavadra mégis kivetem a hálókat.  Amikor ezt megtették, olyan sok halat kerítettek be, hogy szakadoztak a hálóik;  ezért intettek társaiknak, akik a másik hajóban voltak, hogy jöjjenek, és segítsenek nekik. Azok pedig odamentek, és annyira megtöltötték mind a két hajót, hogy majdnem elsüllyedtek."

Ebből az igeszakaszból értettem meg, hogy bátran belekezdhetünk az építkezésbe. Bár nincs semmink, amiből elindulhatnánk. (=nem fogtunk semmit)
"de a Te szavadért"-ez az engedelmesség kellett a mi részünkről is. Isten indítására belevágtunk a lehetetlennek látszó útba. És ugyanazt a csodát éltük át, mint a ezek az egyszerű halászemberek. A mai napig is felfoghatatlan a számunkra, ahogy Isten kirendelte az otthonunkra való anyagiakat, munkatársakat. (Tehermentesen zártuk az építkezést-ez már az elképzeléseinket meghaladó "szakadozó hálók voltak a töménytelen hallal")

De nem csak a nagy kérdésekben szorulunk vezetésre, hanem az apróbbakban is. Volt egy ígéret, amit nagyon sokszor felidéztem bátorításképpen:
"Bölccsé teszlek, és megtanítalak, melyik úton kell járnod. Tanácsot adok, rajtad lesz a szemem." (Zsoltárok 32,8.)
Sokszor megtapasztaltuk ennek a valóságát, és kaptunk bölcsességet.

De van egy feltétele annak, hogy értsük is az isteni üzenetet-a KAPCSOLAT. Az Istennel való szoros kapcsolatban érthetjük meg az Ő szavát is.
"Azt az embert, aki féli az Urat, oktatja Ő, hogy melyik utat válassza." Zsoltárok 25,12.

Istent bevonni a hétköznap apró döntéseibe ugyanolyan áldás, mint a nagy kérdésekben kérni az Ő eligazítását.

Így visszatekintve a megtett útja nem kellett semmit sem megbánnom. A hivatás-, a társválasztás, gyermekáldás, építkezés, tanulmányok mind áldások az életemben. Nagyon vágyok arra, hogy Isten vezetésében éljek! Mert ez nekem lesz a legjobb, ÁLDÁS.

Szíves nap

Új év, új lendület, új szívpárnákba fogtunk bele. Hatalmas anyagokból szabtuk ki a szívpárna alapjait.
Míg a férfiak szorgoskodtak, a nők a rakott babot készítették elő.

Lelki útravaló egy igeversre épült:
"Az istenfélőknek lesz jó dolguk, mert Őt félik." (Prédikátor 8,12.)

Egy király jutott eszembe, Ezékiás, akinek az apjáról nem túl sok pozitív dolgot olvasunk:
"Húszéves volt Áház, amikor uralkodni kezdett, és tizenhat évig uralkodott Jeruzsálemben. De nem azt tette, amit ősatyja, Dávid, amit helyesnek lát Istene, az ÚR, hanem Izráel királyainak az útján járt, sőt még a fiát is elégette áldozatul azoknak a népeknek az utálatos szokása szerint, amelyeket kiűzött az ÚR Izráel fiai elől."
(2. Királyok 16,2-3.)

Ebből a családból származott Ezékiás, akiről pedig teljesen más jellemrajzot készít a Szentírás:

"Huszonöt éves korában kezdett uralkodni, és huszonkilenc évig uralkodott Jeruzsálemben. ... Azt tette, amit helyesnek lát az ÚR, egészen úgy, ahogyan ősatyja, Dávid tette. Megszüntette az áldozóhalmokat, összezúzta a szent oszlopokat, és kivágatta a szent fákat. ... Bízott az ÚRban, Izráel Istenében; nem volt hozzá fogható senki Júda királyai között, sem előtte, sem utána. Ragaszkodott az ÚRhoz, nem tért el tőle, hanem megtartotta parancsolatait, amelyeket az ÚR adott Mózesnek. Ezért vele volt az ÚR, és minden vállalkozása eredményes volt. Fellázadt Asszíria királya ellen, és nem szolgálta őt. Leverte a filiszteusokat egészen Gázáig és környékéig, őrtornyaikat és megerősített városaikat egyaránt." (2. Királyok 18, 2-7.)


Ez a példa mutatja, hogy nincs predestinálva az ember a sorsára, nincs eleve romlásra ítélve a szülők rossz mintája miatt. Nincs a mi életünk sem az alkoholra, megromlott házasságra, rossz nevelési minták átadására rendelve. Bár ez az egyenlet fordítva is igaz.

Meg is lett ennek az életfordulatnak az áldása Ezékiás életében. A nép ellen felvonult az asszír sereg Szanhérib vezetésével, már a város alatt voltak és fenyegették a lakókat.
Ezekkel a szavakkal illették Isten választott nemzetét:
"Adjátok meg magatokat, és jöjjetek ki hozzám! Akkor mindenki a maga szőlőjéről és fügefájáról ehet, és mindenki a maga kútjának vizét ihatja, amíg el nem jövök, és el nem viszlek benneteket a ti földetekhez hasonló földre, gabonát és mustot adó földre, kenyeret és szőlőt adó földre, olajat és mézet adó földre, hogy életben maradjatok, és ne haljatok meg. Ne hallgassatok Ezékiásra, mert félrevezet benneteket, amikor ezt mondja: Az ÚR megment bennünket! Vajon más népek istenei meg tudták-e menteni országukat Asszíria királyának a kezéből? ... Hát az ÚR megmentheti-e kezemből Jeruzsálemet? De a hadinép néma maradt, nem válaszoltak neki egy szót sem, mert a király parancsa az volt, hogy ne válaszoljanak neki. (2. Kir. 18, 31-36.)

Ezékiás első reakciója az volt, hogy az Úr templomába ment, hogy imádságban az Úr elé álljon, feltárja félelmeit, segítségért könyörögjön.  Ez a legtöbb, amit tehetünk, amikor bajban, nehézségek között vagyunk. Ha már meghaladja a mi erőforrásainkat, hívjuk segítségül az erősebbet, a Királyok Királyát!

Isten nem is váratott a válasszal, üzent prófétáján keresztül, hogy pajzsként veszi körül a várost.
"Nem jut be a városba, és nyilat sem lő ki rá, nem fordít feléje pajzsot, ostromsáncot sem épít ellene. Azon az úton tér vissza (asszíria serege), amelyen jött, de ebbe a városba nem jut be – így szól az ÚR. Pajzsa leszek ennek a városnak, és megszabadítom önmagamért meg az én szolgámért, Dávidért." (2. Kir. 19, 32-34.)

Nem kellett fegyvert sem fogniuk, mert "azon az éjszakán eljött az Úr angyala, és levágott az asszír táborban 185000 embert... Ekkor Szanhérib, Asszíria királya fölkerekedett, visszavonult Ninivébe."
Isten mellé állt a hozzá hűséges királyhoz, néphez.

Figyeljük meg közelebbről a király életét, aki sok szempontból jó példa lehet a számunkra:
- bízott az Úrban
- megtartotta a parancsolatait, EZÉRT
- vele volt az Úr
-minden vállalkozása sikeres volt (egy áldott ember volt)

"Ne gondolja... hogy bármit is kaphat az Úrtól a kétlelkű és minden útján állhatatlan ember!" (Jakab 1, 1-7.)

Szeretnénk áldottak lenni, de ennek ára van, feltételekhez van kötve. Isten nélkül nem lehet eredményes/áldott az ember. 

Ezért Józsué biztatja a népét:
"Válasszátok ki még ma, hogy kit akartok szolgálni... De én és az én házam népe az Urat szolgáljuk."
(Józsué 24,15.)

Képtalálat a következőre: „válaszút”

2019. jan. 2.

Karácsonyfa díszek

December 8-án gyűltünk össze, hogy karácsonyfa díszeket készítsünk. Ez a hónap sokszor nagy hajrában telik. Program programot ér. És éppen ez a nagy pörgés nehezíti, hogy a lelkünkben csendre leljünk. Természetesen fontos a dekoráció, a finom és tápláló ebéd, az ajándékok, de ennél sokkal fontosabb a szeretteinkkel töltött idő, beszélgetés. Ebben a nagy pörgésben nehezen találjuk meg a Békesség Forrását is, Jézust, az ünnepeltet, a születésnapost, akiért az egész felhajtás van.
Azért jött, hogy az életünkben a következő ígéret tudjon beteljesedni:

Ézsaiás 9,5. "Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme!"

Ha a szívünkben Jézusnak is helyet adunk, akkor számíthatunk az Ő tanácsaira a következő esztendőben is, megtapasztalhatjuk erejét az erőt próbáló helyzetekben, és békessége borít el, amikor mindenki körülöttünk forr, lázong.

Néhány kép a munkáinkról:



Magdi munkája: peddignádból font kisharang

2018. dec. 21.

Karácsonyfa alá

Képtalálat a következőre: „christmas tree”

Karácsonykor arra várunk, hogy bennünket megajándékozzanak. De vajon mi is készülünk másoknak örömet okozni?
Persze kevés, ha csak egy napra tartogatjuk a szeretetünket, mert az év minden napján törődnünk kell egymással. De fontos, hogy kifejezzük szavakban, tettekben is, hogy a másik, mennyire sokat jelent a számunkra.
De ha mi nem is készülünk, Isten készül ajándékot adni a számunkra.

"Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. Mert az én igám jó, és az én terhem könnyű." (Máté 11, 28-30.)

"megnyugvást adok nektek"- ígéri Jézus. Az utóbbi napokban annyira láttam, hogy mekkora szükség van erre a nyugalomra, békességre.

Kik kaphatják meg ezt az ajándékot?
"megfáradtak és a megterheltek"
Talán ez mindegyikőnkre elmondható, hogy igaz ránk.

De van egy feltétele, hogy ez az ajándék a miénk lehessen.
Egy különleges képet használ Jézus ennek a szemléltetésére.

Képtalálat a következőre: „járom”
(forrás: http://mek.niif.hu/02100/02115/html/2-1636.html)

Egy járom, amelybe az ökröt fogták be, hogy húzza az igát. "Vegyétek magatokra az én igámat!"- kéri Jézus.
A tinót úgy törték be és hajtották igába, hogy befogtak mellé egy betanított, idősebb ökröt. Hónapokba telt sokszor mire beleszokott az állat az igába.

Jelképesen az Úr Jézus hajtja igába az egyik oldalon a fejét, a másik oldalon meg várja, hogy mi helyezzük bele a miénket. (Önként!!)
"tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű"- mutatja Jézus a nyomvonalat. Ez az ő útja: a szelídség és az alázat. Az evangéliumokat olvasva ismerhetjük meg ezt a krisztusi természetet.
Önzőnek, büszkének születünk. Könnyen kritizálunk, beszólunk, megjegyzést teszünk, haragszunk, panaszkodunk egymásra, ez békétlenséget teremt a környezetünkben.
Sütünk-főzünk, díszítünk közben tele vagyunk nyugtalansággal. Nem is fog megszűnni körülöttünk a békétlenség, amíg nem válik részünkké a krisztusi indulat.

Hogyan lehetek a békesség szigete?
"Akik pedig befogadták, azoknak hatalmat adott arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek, mindazoknak, akik hisznek az Ő nevében." (János 1,12.)
Így válik ez az új természet a részünkké.

Milyen az Úr igája?
Ha egy ökröt kérdeznénk az igáról, biztosan azt mondaná: "nehéz". Ezzel szemben Jézus azt mondja: "az én igám boldogító és az én terhem könnyű".

Az Ördög igáját már jól ismerjük. Elmondható róla, hogy könnyű és boldogító? Az alkohol, a cigaretta, az indulatok igája nehéz, lelket nyomorító. Csak bele kell nézni a családi életek kulisszái mögé.

Ha vágytok a nyugalomra, akkor hajtsátok Krisztus igájába a fejeteket!
Ne ünnepeljük Jézus nélkül a karácsonyt! Hiszen Ő az ünnepelt!