2013. dec. 24.

Üdvözlet


Áldott, békességes, Jézust ünneplő karácsonyt kívánok minden kedves olvasónak!

Miért Karácsony?

Volt egyszer egy ember, aki nem hitt Istenben és soha nem habozott, hogy mások tudtára adja, mit gondol a vallásról és a vallási ünnepekről, köztük természetesen a Karácsonnyal. Felesége viszont hívő volt és gyerekeit is Istenbe és Jézusba vetett hite szerint nevelte, férje rendszeres bántó megjegyzései ellenére.
Egy havas Karácsony estén a feleség és a gyerekek a falusi templom karácsonyi miséjére készülődtek. Hívták az apát, de ő persze hallani sem akart arról, hogy elkísérje őket.
Ez a történet egy nonszensz,” mondta. „Miért alacsonyítaná le magát Isten, hogy emberként jöjjön a földre? Teljesen nevetséges!”
A feleség és a gyerekek így nélküle indultak útnak.
Kicsit később felerősödött a szél és a hóesésből hóvihar lett. A férfi az ablakon kinézve csak vakító fehérséget látott. Leült a kandalló elé és elégedetten nézte a csendesen égő tüzet.
Néhány perc elteltével egy nagy puffanást hallott odakintről. Valami nekiment az ablaknak. A hang megismétlődött. Kinézett, de még egy méterre is alig lehetett ellátni. Amikor a vihar alábbhagyott egy kicsit, kimerészkedett, hogy megnézze mi adhatta a furcsa hangot az ablak közelében. A ház melletti mezőn egy csapat vadludat látott. A jelek szerint a ludak délre igyekezhettek a téli hideg elől, de a hóvihar miatt nem tudták folytatni útjukat. Eltévedtek és végül a farmon kötöttek ki, étel és menedék nélkül. Ijedten csapkodtak szárnyaikkal, körbe-körbe repkedve a mező felett, vakon és céltalanul. Bizonyára némelyik madár nekirepült az ablaknak. Ezt hallhatta korábban.
A férfi megsajnálta az állatokat és segíteni akart rajtuk. Az istálló tökéletes hely lenne nekik, gondolta. Meleg és biztonságos. Ott tölthetnék az éjszakát és biztonságban megvárhatnák a vihar végét. Miután ezt kigondolta, odament az istállóhoz és tágra nyitotta az ajtaját. Megállt és figyelt, azt remélve, hogy a madarak észreveszik az istállót és bemennek. A ludak azonban csak ide-oda repkedtek céltalanul és úgy tűnt, egyáltalán nem vették észre az istállót, illetve, hogy mit jelenthet az épület számukra. A férfi megpróbálta magára terelni a madarak figyelmét, de ettől csak megijedtek és messzebbre húzódtak.
Bement a házba egy kis kenyérért. Morzsává szaggatta és egy csíkban elszórta a bejáratig. Még mindig nem értették meg, mit akar.
Most már kezdett elfogyni a türelme. A madarak mögé lopódzott és megpróbálta az istálló felé terelni őket, de csak még jobban megijedtek és a szélrózsa minden irányába repültek, csak éppen az istálló felé nem. Akármit tett, egyszerűen nem tudta elérni, hogy az istállóba terelje őket, ahol melegben és biztonságban lehettek volna.
Miért nem követnek engem?” – morfondírozott magában türelmetlenül. „Nem látják, hogy ez az egyetlen hely, ahol átvészelhetik a vihart?”
Addig törte a fejét, míg rájött, hogy a madarak soha nem követnének egy embert. „Ha én is lúd lennék, meg tudnám menteni az életüket,” mondta ki hangosan.
Ekkor eszébe jutott valami. Bement az istállóba és kihozta egyik saját libáját és óvatosan a vadlúdcsapat mögé ment vele. Amikor elengedte, saját libája átrepült a madárcsapaton, egyenes be a meleg épületbe. A vadludak egyenként követték.
A férfi megállt és hirtelen eszébe ötlöttek néhány perccel korábban kimondott saját szavai: „Ha én is lúd lennék, meg tudnám menteni az életüket!” Azután a feleségére és a köztük korábban lezajlott párbeszédre gondolt. „Miért akarna Isten olyanná válni, mint mi? Ez nevetséges!” Hirtelen minden világos lett. Pontosan ezt tette Isten. Mi emberek vagyunk a vadlibák. Vakon bolyongva, elveszetten bukdácsolunk a halál felé. Isten olyanná tette a Fiát, mint mi, hogy megmutassa az utat és megmentsen. Rájött, hogy ez a Karácsony értelme.
Ahogy a szél és a hóvihar csendesedni kezdett, úgy csendesedett és nyugodott meg lelke is, miközben ezeket a csodálatos gondolatokat forgatta fejében. Végre rájött, hogy miről szól a Karácsony és miért jött el Krisztus. Hosszú évek kételyei és hitetlensége, mint a múló vihar, szertefoszlottak egy pillanat alatt. Térdre esett a friss hóban és elmondta élete első imáját: „Köszönöm Istenem, hogy emberként eljöttél, hogy kivezess a viharból!”                                       - Ismeretlen szerzőtől

2013. dec. 4.

A szeretet nem irigykedik

"Mi az irigység? -Egy rossz betegség, amivel mindannyian küzdünk. Irigyek vagyunk mások vagyoni helyzetére, autójára, házára, munkájára... Ezek az érzések sajnos rombolhatják, tönkretehetik emberi kapcsolatainkat. Eltávolíthatnak barátainktól, családtagjainkról. ha valakire irigyek vagyunk, már nem tudunk ugyanolyan felhőtlenül beszélgetni vele, közös programokon részt venni... Hosszú távon beteggé is tehet, depresszióssá válhatunk. -Valóban szükségünk van ezekre a dolgokra? isten azt mondja, hogy támaszkodjunk az Ő kegyelmére. Valóban érdemes elgondolkodni azon, h ezekre az irigyelt dolgokra tényleg szükségünk van? Biztos kell nekem egy nagyobb ház, vagy egy új autó, esetleg más dolgok? Ezektől leszek boldog? Isten azt is mondja, hogy nyugodtan forduljunk Hozzá imádságban, ha szükségünk van, és Ő mindent megad, ami valóban kell az életünkben. Isten bölcsebb nálunk, tudja mikor mire van igazán szükségünk, és a maga idejében gondoskodik is ezekről, ha mi nyitottak vagyunk elfogadni -Ismerjük fel az irigységet: Az irigységet meg lehet állítani. Ha időben felismerjük a jeleket, hogy valami nincs rendben az életemben, akkor forduljak Istenhez, és ő segít legyőzni. A valódi boldogságot pedig az adja, ha megelégszek azokkal a dolgokkal, amim van, és nem a vágyakozás tölti be a mindennapjaimat."

Magdi szolgált közöttünk ezekkel a gondolatokkal.


2013. nov. 7.

Bibliaborító

A mai foglalkozáson a szeminol mintával ismerkedtünk.
A foglalkozás alapjául ez a leírás szolgált.
A kiegészítő információkat itt olvashatod.

Képek a kész munkákról:

A borító belülről

2013. okt. 31.

Szeretettel

"A szeretet jóságos."

János 2. rész
1A harmadik napon menyegző volt a galileai Kánában. Ott volt Jézus anyja. 2Meghívták Jézust és tanítványait is a menyegzőre. 3Amikor elfogyott a bor, Jézus anyja így szólt hozzá: „Nincs boruk.” 4Mire Jézus azt mondta: „Vajon énrám tartozik ez, vagy terád, asszony? Nem jött még el az én órám.”  5Anyja így szólt a szolgákhoz: „Bármit mond nektek, tegyétek meg.” 6Volt ott hat kőveder a zsidók tisztálkodási rendje szerint, amelyekbe egyenként két vagy három métréta fért. 7Jézus így szólt hozzájuk: „Töltsétek meg a vedreket vízzel.” És megtöltötték színültig. 8Aztán így szólt hozzájuk: „Most merítsetek, és vigyetek a násznagynak.” Ők vittek. 9Amikor a násznagy megízlelte a vizet, amely borrá lett, mivel nem tudta, honnan van, csak a szolgák tudták, akik a vizet merítették, odahívta a vőlegényt, 10és így szólt hozzá: „Minden ember a jó bort adja fel először, és amikor megittasodtak, akkor a silányabbat: te pedig ekkorra tartogattad a jó bort.”

Jézus megmentette a fiatal párt és családjait a szégyentől.

Te tudnál- e példát mondani az életedből, amikor tapasztaltad Isten jóságát?
Néhány hete baracklekvár után sóvárogtam, kértem a férjem, hogy ha talál a piacon még néhány kiló zamatos gyümölcsöt, ne menjen el mellette tétlenül, vegye meg. Sajnos, a szezon lejárt. Néhány nappal később kaptunk egy kis csomagot, benne baracklekvárokat. Nem jóságos Isten? Még ezekre a részletekre is figyel?

Isten jósága az Ő megmentő tervében bontakozik ki a legszemléletesebben:
"4De amikor megjelent a mi üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete, 5nem az általunk véghez vitt igaz cselekedetekért, hanem az ő irgalmából üdvözített minket újjászülő és megújító fürdője a Szentlélek által..." (Titusz 3.)

Isten jósága nem a mi jó cselekedeteinkre reagál. A mi szeretetünk sokszor válaszreakció a másik jóságára. Adunk 1 tál pogácsát, visszaadunk benne 1 tál almát. Nem ezt erősítik a mi szokásaink is? Így illik.
Jézus akkor halt meg értünk, amikor még a bűneinkben voltunk. (Róma 5, 6.)

Hogyan reagálsz Isten jóságára?
"4Vagy megveted jóságának, elnézésének és türelmének gazdagságát, és nem veszed tudomásul, hogy téged az Isten jósága megtérésre ösztönöz?" (Róma 2. rész)

Isten az Ő jóságát azért árasztja ránk, hogy magára vonja a figyelmünk, Reá tekintsünk.

Mi a jóság? Más néven: kedvesség. (Jót teszek valakivel.)

Isten jósága nem személyválogató.
"...ő jóságos a hálátlanok és gonoszok iránt." (Lukács 6.)

Isten nem csak az Ő gyermekeivel tesz jót.
"45hogy legyetek mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak."(Máté 5.)

Milyen a mi jóságunk? Tegyük mérlegre!
Egy kedves szó, egy átadott szék a buszon, egy kinőtt ruha továbbadása nem kerül semmibe.

Tudunk- e önzetlenséget gyakorolni a jó cselekedetben? Semmit sem várva érte.
"33És ha azokkal tesztek jót, akik veletek jót tesznek, mi a jutalmatok? Hiszen a bűnösök is ugyanezt teszik. 34És ha azoknak adtok kölcsönt, akiktől remélitek, hogy visszakapjátok, mi a jutalmatok? Bűnösök is adnak kölcsönt bűnösöknek, hogy visszakapják azt, ami jár nekik. 35Ti azonban szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót, és adjatok kölcsön, semmit sem várva érte: nagy lesz akkor a jutalmatok, és a Magasságos fiai lesztek, mert ő jóságos a hálátlanok és gonoszok iránt. 36Legyetek irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas.” (Lukács 6.)

És mi legyen az ellenségeinkkel?
"...szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket; 28áldjátok azokat, akik átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik bántalmaznak titeket. 29Aki arcul üt, annak tartsd oda a másik arcodat is, és aki elveszi felsőruhádat, attól alsóruhádat se tagadd meg." (Lukács 6.)

Mondhatnád, esztelenség. Jót tegyek azzal a szomszédasszonyommal, aki pletykálkodik róla? Vajon mi történne, ha egyszer egy tál pogácsával állnál az ajtaja elé? Meglepődne. Talán a véleménye is megváltozna, még a veled való kapcsolata is meggyógyulhatna.
Próbáld ki, megéri!

Cérnatartót készítettünk. A leírását itt találhatod meg.


A szolgálat bemutatása, visszatekintés



Két évvel ezelőtt egy gyulai foltvarró körben jártam. Szeretek varrni, a foltmunka különösen elbűvöl. A különlegessége a műhelynek az volt, hogy a varrogatás mellett a Biblia köré is leültek. Ezen az alkalmon vett részt a keresztyén foltvarró kör országos vezetőinek képviselői is. Ekkor a szívemben kezdett egy új elhívás körvonalazódni. Szolgálni Istent a varrógépemmel. Ki hallott már ilyet?
Amerikai hölgyek már régen gyakorolják ezt a munkaformát. Varrnak és beszélgetnek. De miről? Inkább kiről? Isten dolgairól, az Ő szaváról, a Bibliáról. Megszületett az elhatározás és egy Foltozó Műhely először Vésztőn, majd átköltözésünk után Püspökladányban.
Az első kérdés (Hol legyen a folytatás?) hamar válaszra talált. A Baptista Tevékeny Szeretet Misszió tárt karokkal várt. Örömmel támogatta ezt a kezdeményezést. Kapu nyílt. Új asszonyok, új lehetőségek. Az ellátottak szívesen kapcsolódtak be a varrásba. Minden második héten 1-1 új alkotás született. Megfogható, szemet gyönyörködtető. Az elmúlt évben sok mindent kipróbáltunk: ismerkedtünk a foltvarrás alapjaival, alaptechnikákat sajátítottunk el, eszközök használatában ügyesedtünk (nem is olyan könnyű a körkés használata, mint ahogy azt először gondoltuk), készültünk ünnepekre, díszekkel, blokkok összeállításával lettünk gazdagabbak.
Hadd tegyek közé egy bejegyzést, amely vezérgondolatként kísér bennünket:

Minden megfoltozható?
http://foltozkatok.blogspot.hu/search/label/folt
Miért beszélünk erről mi olyan sokat. Nem elég a foltvarrás? Ezen keresztül is nyerhet az ember új célokat, reményt, nem? Hiszem, hogy minden problémánk gyökere nem a körülményeinkben keresendő, hogy kaptam- e jó családot, szakmát, kellő útravalót az életre vagy éppen szerencsés csillagjegy alatt születtem-e.
Az életünk gyökeres fordulatra szorul. Ha békességet kapunk Istentől, bűnbocsánatot, az életünk égető problémái is felszámolásra kerülnek. Itt gondolok most az alkoholizmusra, céltalan, bolyongó életre, kábítószerélvezetre, magányra, szeretetéhségre... Ezekkel küszködnek az ellátottak is. Erre gyógyír nem a varrás (bár egy közös tevékenység, odafigyelés lehet néhány enyhítő csepp egy éhező léleknek), hanem Jézus bűnrendező halála.
Hálás vagyok, hogy az alkalmakon mindig van érdeklődő. Ha szeretnél csatlakozni , neked is van lehetőséged!
Terveink között szerepelnek: cérnatartó, szöszmösztartó, táskák, ... megvarrása.
Isten áldását kívánva:
nagnus

2013. okt. 16.

Látogatóink

Október 9-én amerikai hölgyek jártak nálunk. Szép számmal gyűltünk össze.
Néhány fotó ízelítőnek. Isten erszényét varrtuk a könnyebbség kedvéért.

A kis termünk

Felvezetés, hangolódás

A legfiatalabb

"Olyan örömöt, mint a forrás..." 

A két amerikai hölgy balról: Patty és Rolinda

Országos vezetőnk: Pálma (jobbról)

Az imazseb bemutatása

Anyagválasztás

Erzsike néni mindent kézzel varr

Patri

Még először a gép mellett

Résztvevőink


Patty a gépek tisztogatásával és beállításával is szolgál közöttünk

Bizonyságtételek

2013. szept. 26.

Ollótartó

A mai foglalkozásunkon sajnos, kevesen jelentek meg, de ez cseppet sem vette el a kedvünket a varrogatástól és az áldások kiáradásától.

Az ötletet a Bajai Kreatív és Foltműhely oldaláról vettem. Itt nézhetitek meg a pontos leírást.

A szeretet mélységeit kezdtük el feltárni. Éppen a post írása közben is folyamatosan mérlegre kerül a szeretetem, hiszen leányom éppen itt duruzsol a fülembe, ahelyett, hogy a fürdőszoba felé venné az irányt.
A szeretet himnusza igeverseit vesszük szóról szóra. A mai alkalommal a "türelmes" kifejezést jártuk körbe.
Máté 18, 23-34.
23Ezért hasonló a mennyek országa egy királyhoz, aki számadást akart tartani szolgáival. 24Amikor hozzákezdett, vittek eléje egy szolgát, aki tízezer talentummal volt adósa. 25Mivel nem volt miből fizetnie, megparancsolta az úr, hogy adják el őt és feleségét, gyermekeit és mindenét, amije van, és fizessen. 26A szolga erre leborult előtte, és így esedezett: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek neked. 27Az úr pedig megszánta a szolgát, elbocsátotta, és elengedte az adósságát. 28Amikor azonban eltávozott az a szolga, összetalálkozott egyik szolgatársával, aki száz dénárral tartozott neki. Megragadta, fojtogatni kezdte, és ezt mondta neki: Fizesd meg, amivel tartozol! 29Szolgatársa ekkor leborult előtte, és így kérlelte: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek neked. 30De az nem engedett, hanem elmenve börtönbe vettette őt, amíg meg nem fizeti tartozását. 31Amikor szolgatársai látták, hogy mi történt, nagyon felháborodtak. Elmentek, és jelentették uruknak mindazt, ami történt. 32Akkor magához hívatta őt ura, és így szólt hozzá: Gonosz szolga, elengedtem minden tartozásodat, mivel könyörögtél nekem. 33Nem kellett volna-e neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, amint én is megkönyörültem rajtad? 34Ekkor haragra lobbant ura, és átadta őt a hóhéroknak, amíg meg nem fizeti neki az egész tartozást. 35Így tesz majd az én mennyei Atyám is veletek, ha szívetekből meg nem bocsátotok, mindenki az ő atyjafiának.”

A szolga a királynak 430000 kg ezüsttel (?) tartozott, míg szolgatársa 400 g-mal. Ez egymilliomod része a király által elengedett adósságnak. Szinte érthetetlen, hogy a szolga miért esett neki a szolgatársának. Érthetetlen akkor is, amikor én teszem ugyanezt? Akkor talán úgy gondolom, hogy teljesen jogos, hiszen megbántottak.

Tartozunk, igen hatalmas az adósságunk (nem, nem az állam felé) az élő Isten felé. Minden elkövetett vétek csak növeli ezt a hitelterhet. Adósságunk olyan mértékű, hogy kifizethetetlen. Emiatt ott lebeg a fejünk fölött az ítélet valósága. Mikor hajtják be rajtunk? Azt nem tudjuk. De eljön az ideje.

 9Nem késlekedik az Úr az ígérettel (eljövetelének ítéletének ígéretével), amint egyesek gondolják, hanem türelmes hozzátok, mert nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen. (2. Péter 3. rész)

Az Úr még vár. Felajánlja az adóslevél megsemmisítését. Elfogadod?
14Eltörölte a követelésével minket terhelő adóslevelet, amely minket vádolt, eltávolította azt az útból, odaszegezve a keresztfára. (Kolossé 2. rész)

Míg ezeken a gondolatokon elmélkedtem a mai reggel, egy egér surrant el a szemem előtt. Az én fejemben azonnal megszületett a halálos ítélet. EGÉRRAGACS. Nem, eszembe sem jutott kegyelmet gyakorolni, hiszen másra sem tudtam gondolni, csak hogy mennyi kárt fog okozni ez az apró teremtés. Kicsit furcsa a párhuzam, de mi is haszontalan, kártékony életet élünk, míg Istentől távol van az életünk. Erre Istennek nem a megsemmisítés a reakciója. Vár, kegyelmét kínálja, és már látja bennünk a hasznos, kárelhárító jellemet.

Te átélted már, meghatott már ez az isteni türelem?

Milyen a türelem?
- az eredeti görögben: "hosszú időbe telik, míg felforr"
A türelem nem vak a másik bűneivel szemben, nem igenli a helytelen viselkedést, de még vár, hallgat.

- a türelem mindig megértéssel párosul
Sokszor jártam úgy, hogy megróttam a gyermekemet 1 pohár kiborított víz miatt, és sutaságomban egy perc múlva én is hasonlóan cselekedtem. Megértés. Egy esendő könnyebben tudja megérteni társa esendőségeit.

- látom már a másikban hogy mivé formálódhat
A sok nevelési nehézség meghozza a gyümölcsét.

Személyes türelempróbáimat is megosztom veletek.
Hétköznapi harcok
Várakoztatásaim

2013. aug. 26.

Új kezdés

Közeleg az ősz. Az esős idő ismét bekényszerít bennünket az udvarról a lakásba. Ez a legmegfelelőbb idő a varrogatásra.
Alkalmainkat folytatni szeretnénk. Tanévkezdő foglalkozásunk ideje és helye:

2013. szeptember 11.
Baptista Tevékeny Szeretet Misszió
4150 Püspökladány Damjanich utca 33/1.



Mire készülj?

Egy kis bemelegítő gyakorlatként zsebkendőtartókat fogunk varrni. Többet, hogy legyen mit elajándékozni:)

2013. jún. 6.

Záróalkalom

A tegnapi nap folyamán tartottuk meg záróalkalmunkat, hiszen hamarosan megérkezik az új apróságunk. A Foltozó Műhely a nyári szünet idejére bezárja a kapuit.

A női alakok után, most egy férfi példája állt előttünk. Zákeus példája sok szempontból követendő lehet a számunkra.

Lukács evangéliuma 19. rész:
 1Ezután Jerikóba ért, és áthaladt rajta. 2Élt ott egy Zákeus nevű gazdag ember, aki fővámszedő volt. 3Szerette volna látni, hogy ki az a Jézus, de kistermetű lévén, nem láthatta a sokaságtól. 4Ezért előre futott és felmászott egy vadfügefára, hogy lássa őt, mert arra kellett elmennie. 5Amikor Jézus odaért, felnézett, és így szólt hozzá: „Zákeus, szállj le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom.” 6Ekkor sietve leszállt, és örömmel befogadta. 7Akik ezt látták, mindnyájan zúgolódtak, és így szóltak: „Bűnös embernél szállt meg.” 8Zákeus pedig előállt, és ezt mondta az Úrnak: „Uram, íme, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit kizsaroltam, a négyszeresét adom vissza neki.”  9Jézus így felelt neki: „Ma lett üdvössége ennek a háznak: mivelhogy ő is Ábrahám fia. 10Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet.”

Zákeus foglalkozásáról kaphatunk egy kis rálátást. Fővámszedő volt (adószedő-APEH munkatárs).
Az idegen hatalom számára, a rómaiaknak gyűjtötte be a vámot. Az ellenszenvet még fokozta, hogy többet szedett be az előírt összegnél, mások kárán gazdagodott meg. Ez ma sem ismeretlen helyzet. Sok vezető fölözi le 1-1 cég hasznát, bevételét a dolgozók kárára.
Zákeus nem örvendett nagy népszerűségnek.
Valami eljuthatott hozzá Jézusról. Betegek gyógyítója, bűnösök barátja, a szeretet megtestesítője. Kíváncsiság, vagy valamely más ürügy hajtotta ezt a jómódú embert? Elkövetett mindent, hogy megláthassa a Mestert.

Bennetek volt-e ilyen vágy? Amikor eljöttetek a varró körbe a kézimunka mellett a Jézusról szóló üzenet is kíváncsivá tett?

Zákeus kistermetű lévén felmászott egy fügefára, amelynek az ágai mélyen lehajlottak. Gondolta, a lombok rejtekében szemügyre veheti a nagy Tanítót. Nem törődött azzal sem, hogy megbámulják, vagy megjegyzéseket tesznek rá.

Biztos, hogy veletek is előfordul, hogy el kell engedjetek olyan megjegyzéseket, akik kritikájukkal, megjegyzéseikkel akarnak visszatartani a varró körbe jöveteltől. Sokszor nem csak a gúnyos megjegyzések, hanem a hétköznapi teendők próbálnak falként állni előttünk, hogy ne tudjunk megjelenni 1-1 alkalmon.
Jézus jött és megállt a fánál és nevén szólította Zákeust. "Honnan tudja, hogy itt vagyok. Honnan ismer?"
Mi is érezhettünk hasonlót. Ez a történet éppen rólam szól. Ki beszélte ki a problémáimat? Honnan tudják, hogy mivel küzdök?
Isten ismer bennünket, és olyan gondolatokat hoz fel, amely személyessé válik a számunkra.

"Zákeus, szállj le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom."
Jézus ma is megszólít bennünket. "Ágnes, Eszter,... ma a te szívedben kell megszállnom, lakozást vennem."
Te hogyan fogadod a kérést? Élsz a lehetőséggel?
Zákeus sietve szállt le, hiszen egy vissza nem térő lehetőséget nem szeretett volna elhalasztani.
"Örömmel befogadta Jézust." Nem mondta, hogy most nem készültem, nem alkalmas, majd legközelebb.

Érdekes az emberek reakciója: "Bűnös embernél szállt meg." Ő akarja Jézust befogadni, a csaló, az alkoholista, a veszekedős, aki még a családjáról sem tud gondot viselni,...?
Kik állították ki Zákeus bukásáról a bizonyítványt? Olyanok, akik Isten szemében szintén bűnösök, elveszettek, bukottak. Talán nem látványosak a tetteik, nem érhetőek könnyen tetten. De haraggal, meg nem bocsátással, irigységgel van tele a szívük.

Zákeus befogadta Jézust és hatalmasat fordult az élete. Jézus (a szent, a tiszta) közelében meglátja, hogy amit eddig tett bűn és rendezésre szorul. A szép ház, az előkelő ruhák, a gyönyörű bútorzat mind mások átveréséből származik.
Érzi, tudja, hogy nem elég megbánnia azt, amit tett, hanem rendeznie is kell embertársaival a kárt. 
Ez nagyon nagy szó. Elmenni, felkeresni azokat, akiket megkárosított, bocsánatot kérni. De tudja, hogy így nyugszik meg a lelkiismerete, így tud Isten és emberek előtt teljesen újat kezdeni.
Nem érdekli már, hogy a felhalmozott vagyona megcsappan, kiürül a kincses tára, mert ma nyerte meg a legnagyobb kincset, Jézust, bűnei bocsánatát és az örök életet.
"Ma lett üdvössége ennek a háznak."- mondja Jézus. Ma menekült meg e ház lakója is.
"Mert az Emerfia (Jézus) azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet."
Jézus a te megmentésedért is eljött, hogy újat kezdhess, hogy egyenesbe jöhessen az életed, a házasságod, a családi életed, a kapcsolataid, a rendezetlen múltad.
Élsz-e ma a lehetőséggel?

2013. máj. 9.

Titok quilt- kiegészítés

A három blokk végre elkészült. Kezdődhet a keretezés és "szendvics" készítés.
Egy kis ráadás. A lehulló darabok sem vesznek kárba, ha követjük a következő leírásnál adott tanácsokat.

Női alakok a Bibliában 7. (Ruth és Naomi)

1. A próbára tett asszonyok

Betlehemben, a kenyér házában elfogyott a kenyér, éhezés kezdődött. Egy asszony, Naomi a családjával, férjével és két fiával, útra kelt Moáb mezeje felé, hogy megélhetésüket biztosítsák. A fiúk moábita asszonyokat vettek feleségül. Naomi férje hamar meghalt az idegen földön. Tíz év múlva meghalt a két fia is. Naomi 3 halottját siratta. A tragédiák sora teljesen összetörte az asszonyi szívet.

Közben az éhínség véget ért Betlehemben, így hazaindult Naomi. Menyeit bátorította, hogy maradjanak Moáb földjén és menjenek újra férjhez, szüljenek gyermekeket. De Ruth, az egyik meny a következő szavakkal mutatta meg hűségét anyósa iránt. Milyen csodálatos, ahogy ennek az összetört szívű asszonynak a menye a nyomorúságában is támasza marad!

Ruth azt felelte: Ne unszolj engem, hogy elhagyjalak és visszatérjek tőled. Mert ahová te mégy, odamegyek, ahol te megszállsz, ott szállok meg. Néped az én népem, és Istened az én Istenem. 17Ahol te meghalsz, ott akarok meghalni én is, ott temessenek el engem! Úgy bánjék velem az ÚR most és ezután is, hogy csak a halál választ el engem tőled! 18Amikor látta, hogy minden áron vele akar menni, nem erőltette tovább. (Ruth 1. rész)

Ruth, a moábita asszony kész Naomi Istenét is követni. Milyen egység van köztük! (Bárcsak tudnánk mi menyek is ilyen szeretettel fordulni anyósaink felé!)

Közben megérkeznek a szülőfaluba, többen felismerik Naomit, és kérdezgetik:


19Így mentek együtt ketten, amíg Betlehembe nem értek. Amikor Betlehembe értek, az egész város megmozdult miattuk, és azt kérdezték: Nem Naomi ez? 20Ő azt mondta nekik: Ne hívjatok engem Naominak, hívjatok inkább Márának, mert nagyon megkeserített engem a Mindenható. 21Egész családommal mentem el, és kifosztottan hozott vissza az ÚR. Miért hívnátok engem Naominak, hiszen megalázott engem az ÚR, és bajba döntött a Mindenható. (Ruth 1. rész)

Egy megkeseredett, szomorú szívű asszony tért vissza. Nem tagadta meg az Urat, de teljesen megtört.

Isten megenged az életünkben, az Ő gyermekei életében is nehézségeket, próbákat.
Olvassuk el, hogyan nyilatkozott Isten népéről Mózes!


2Emlékezz vissza az egész útra, amelyen vezetett Istened, az ÚR, már negyven esztendeje a pusztában, hogy megsanyargatva és próbára téve téged, megtudja, mi van a szívedben: megtartod-e parancsolatait, vagy sem?  3Sanyargatott és éheztetett, de azután mannával táplált, amelyet nem ismertél, és atyáid sem ismertek. Így adta tudtodra, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem mindazzal él az ember, ami az ÚR szájából származik.  4Ruhád nem szakadt le rólad, lábad sem dagadt meg ez alatt a negyven év alatt.  5Megértheted ebből, hogy úgy fegyelmez téged Istened, az ÚR, ahogyan az ember fegyelmezi a fiát. (5. Mózes 8. rész)

Ebből az Igeszakaszból is láthatjuk, hogy az Úr próbára tesz, megenged nehézségeket, de végig mellettünk halad és átsegít az erőpróbáló útszakaszokon is. 

Különbséget kell tennünk az Ördög tönkre tevő, kifosztó munkája és az Úr próbatételei között. (Az elmúlt alkalommal hallhattunk az emberi méltóságától megfosztott, bohóccá tett gadarai megszállottról, akit az Ördög vasmarokkal tartott fogva.)
Akik Isten nélkül élnek, ki vannak szolgáltatva az Ellenség pusztító tevékenykedéseinek. Egyetlen célját próbálja végbe vinni az életükben: testet és lelket megölni.

A mi Urunk, ha meg is enged nehézséget, akkor is ott áll mellettünk, támogat, megerősít.

Jézus így biztat bennünket:
28Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. (Máté evangéliuma 11. rész)

A nehézségek után Ruth és Naomi életében is eljött a fellélegzés ideje.

2. A felemelt asszonyok

8Ekkor azt mondta Boáz Ruthnak: Hallgass ide, leányom! Ne menj te más mezőre szedegetni, ne is menj innen máshová, hanem maradj csak a szolgáim nyomában! 9Legyen szemed a mezőn, ahol aratnak, és menj utánuk! Megparancsoltam a szolgáknak, hogy ne nyúljanak hozzád, és ha megszomjazol, menj az edényekhez, és igyál abból, amiből a szolgák merítenek. 10Ruth arcra borult, a földig hajolt, és ezt mondta Boáznak: Hogyan nyerhettem el jóindulatodat, hogy pártfogásodba vettél, holott én idegen vagyok?  11Boáz így válaszolt neki: Apróra elbeszélték nekem mindazt, amit anyósoddal tettél férjed halála után: hogyan hagytad el apádat, anyádat, szülőföldedet, és hogyan jöttél el egy olyan nép közé, amelyet azelőtt nem is ismertél.  12Fizessen meg tetteidért az ÚR, legyen bőséges jutalmad az ÚRtól, Izráel Istenétől, akinek a szárnyai alá jöttél oltalmat keresni.  13Az asszony pedig ezt mondta: Milyen jóindulatú vagy hozzám, uram, hiszen megvigasztaltál engem, és szívesen beszéltél szolgálóddal, pedig én még a szolgálód sem vagyok. 14Az evés idején azt mondta neki Boáz: Jöjj közelebb, egyél kenyeret, és mártsd falatodat az ecetes lébe. Ő tehát leült az aratók mellé. Boáz pörkölt gabonával kínálta, az asszony pedig evett, jóllakott, sőt még hagyott is. 15Azután fölkelt tovább szedegetni. Boáz pedig megparancsolta szolgáinak: Hadd szedegessen a kévék között is, és ne pirongassátok! (Ruth 2. rész)

Abban az időben nem volt szociális segély, nem ismerték a dolgozó nők fogalmát sem. Egy asszony nagy nehézségekbe jutott, ha kenyérkereső férje meghalt.

Ruth ennek ellenére is talált egy jóindulatú gazdát, aki védelmébe vette és segített rajta. Isten nem hagyta magára hűséges követőit, gondot viselt csoda módon.

3. Egy kis extra, avagy ráadás

 1Egyszer azt mondta neki az anyósa, Naomi: Leányom, keresek én neked otthont, ahol jó dolgod lesz.  2Nézd csak, a mi rokonunk Boáz, akinek a szolgálóival voltál, ma éjjel árpát szór a szérűn. 3Mosakodj meg, kend meg magad, vedd föl a ruhádat, és menj le a szérűre. Ne mutatkozz az előtt a férfi előtt, amíg be nem fejezte az evést és az ivást. 4Amikor lefekszik, jegyezd meg a helyet, ahol lefekszik, azután menj oda, hajtsd fel a takarót a lábánál, és feküdj oda. Ő majd megmondja neked, hogy mit csinálj. 5Ruth azt mondta neki: Megteszem mindazt, amit mondasz. 6Le is ment a szérűre, és mindent úgy csinált, ahogyan az anyósa parancsolta. 7Boáz evett, ivott, és jól érezte magát; azután elment, lefeküdt a garmada szélén. Ekkor odalopódzott az asszony, felhajtotta lábánál a takarót, és odafeküdt. 8Éjféltájban a férfi fölriadt és megfordult. Akkor látta meg, hogy egy asszony fekszik a lábánál. 9Megkérdezte: Ki vagy te? Az így felelt: Én vagyok Ruth, a szolgálód. Terítsd rá ruhád szárnyát szolgálódra, mert közeli rokon vagy te.  10Ekkor azt mondta Boáz: Áldjon meg az ÚR, leányom! Hűségedet most még jobban megmutattad, mint előbb, mivel nem jártál az ifjak után, sem szegény, sem gazdag után.  11Ne félj hát, leányom, mindent megteszek érted, amit csak mondasz, hiszen mindenki tudja népem kapujában, hogy derék asszony vagy. 12Igaz ugyan, hogy közeli rokon vagyok, de van nálam közelebbi rokonod is.  13Maradj itt ezen az éjszakán, és ha holnap az vállalja a rokoni kötelezettségét, jó, vállalja! De ha nem akarja vállalni a rokoni kötelezettséget, akkor majd én vállalom. Az élő ÚRra mondom! Feküdj hát itt reggelig! (Ruth 3. rész)

Isten valami többről is gondoskodott, mint a test táplálása, a fizikai szükségletek. Ruth bár eltemette férjét, és származását tekintve is idegen volt (moábita és nem zsidó), az újjáteremtő Isten társsal ajándékozza meg.
A közeli rokon mivel nem vállalta a rokoni kötelezettségeket (nem vette át a szántóföldet és nem vette feleségül Ruthot, hogy a család neve fennmaradjon), ezért Boázt érte az a megtiszteltetés, hogy feleségül kérhette ezt a hűséges asszonyt.

Elvette tehát Boáz Ruthot, gyermekkel is megajándékozta őket. (Óbéd) Ez a gyermek lett a későbbi Dávid király nagyapja. Nem csodálatos? Isten ezt az "idegen" asszonyt még az Ő Fia, Jézus családfájába is beoltotta. 

Bár próbára tesz az Úr, de megsegít és felemel.
Az Úr megsanyargatott és próbára tett, hogy végül is jót tegyen veled. (5. Mózes 8. rész)