Április 28- i buzdítás

A táska leírását már közreadtam, de nem volt még alkalmam a csendes perceket is lejegyezni, most ennek próbálok eleget tenni.

Eszter bizonyságtétele:

Keresztyén családban nőttem fel. 12 évesen merítkeztem be, bár addig sem volt kételyem, hogy van Istenem. Mindig is úgy akartam élni, hogy Istennek kedves legyen. Az általános iskola után középiskolás lettem, majd elkerültem Pestre dolgozni. Persze, mint minden hívő lánynak, nekem is szíve vágya volt, hogy csak hívő fiú legyen a férjem. 22 éves voltam, mikor váratlanul belépett az életembe Feri, akit előtte nem is ismertem. Áprilisban találkoztunk, augusztusban már meg is esküdtünk. Ő is szerette a jó Istent, éreztük, hogy egymásnak teremtettünk. Ezután kerültem Gyulára.

Egy igeverset szeretnék felolvasni egy részt: 66. Zsoltár 16-20.

"Jöjjetek el és halljátok meg, hadd beszélem el minden istenfélõnek: miket cselekedett az én lelkemmel!

Hozzá kiálték az én szájammal, és magasztalás volt nyelvem alatt.

Ha hamisságra néztem volna szívemben, meg nem hallgatott volna az én Uram.

Ámde meghallgatott Isten, figyelmezett könyörgésem szavára.

Áldott az Isten, a ki nem vetette meg könyörgésemet, és kegyelmét [nem vonta meg] tőlem."

Nagyon sokat jelent, hogy imádkozom, de a legtöbbet jelent a csendeskamra.

Máté 6, 6.

"Te pedig a mikor imádkozol, menj be a te belsõ szobádba, és ajtódat bezárva, imádkozzál a te Atyádhoz, a ki titkon van; és a te Atyád, a ki titkon néz, megfizet néked nyilván."

A csendeskamrában tudok a legjobban elmélyülni, személyesen beszélni a jó Atyával. Itt tudom a bűneimet is előhozni. Hetven év alatt sok bűnt tettem én is, amelyet meg kellett bánjak.

Jó megtapasztalni, hogy Isten megbocsát. Meg van írva, hogy aki megvallja bűneit, Isten azt a háta mögé veti, és nem emlegeti fel, szemben velünk, emberekkel.

Két kislányom született, már cseperedtek, amikor egy idős testvérnő kiállt a gyülekezetben, és elmondta, hogy felnevelte a gyermekeit, de most már semmi sem fontosabb annál, mint hogy a gyermekei, unokái az Istené legyenek, higgyenek benne. Akkor nem értettem, hiszen ott van az iskola, a gyermekek előmenetele, hogy lehet hogy csak ez a fontos? De most már számomra is ez a legdöntőbb kérdés. Keresem azokat az igéket, amelyben ígéretet kapok, hogy az utódaim is a jó Istené fognak lenni.

A legszebb a Mária éneke: "Nagy dolgokat tett velem a Hatalmas, és szent az Ő neve, irgalma megmarad nemzedékről nemzedékre."

Az unokák közül a 3 nagyobb már bemerítkezett, és ott vannak a gyülekezetben, látom az ő szolgálatukat, tényleg nagyon jó öreg korom van.

Azt szeretném a szívetekre helyezni, hogy érdemes kitartani Isten mellett. Megtapasztaltam a szeretetét, gondoskodását és hogy nyugalma ad.

Van sok szép igeversem, melyet nagyon szeretek:

"Elég neked az én kegyelmem, mert az én arőm, erőtlenség által ér célhoz."

 Ezt is sokszor megtapasztaltam. Ha éreztem, hogy erőtlen vagyok, a csendeskamrában kértem és kaptam erőt a feladataimhoz.

"Vénségetekig ugyanaz maradok, ősz korotokig én hordozlak! Én alkottalak, én viszlek, én hordozlak, én mentelek meg" (Ézsaiás 46,4)

Ezt is megtapasztalom nap mint nap.

A családomról is néhány szót...

(Végül egy vers hangzott el, melyet sajnos nem sikerült lejegyezni a hangfelvétel pontatlansága miatt:(