2011. nov. 18.

Ige, mint vezérfonal


Egy buzdító énekkel kezdtük meg elcsendesedésünket:
Ne aggodalmaskodjál, nézz Istenedre fel,
Ő felruház és táplál, rád gondot Ő visel.
Dicső Király, Ég és a Föld Ura,
szívem Tied, légy annak is ura.

A foglalkozáson Irénke buzdított bennünket. A következő bizonyságtételt hallgathattuk meg egy vers kíséretében:

A gyulai Baptista Gyülekezetbe járok. Hívő szülők gyermekeként nevelkedtem. Kis gyermekkoromtól kezdve vittek a gyülekezetbe, ott nőttem fel. 17 évesen egy evangélizáción vettem részt (evangélizáció= Jézus bűnöket eltörlő haláláról szóló örömhír továbbadása). Akkor 11- en döntöttünk Jézus mellett, hogy Őt akarjuk követni, amelyet bemerítkezéssel meg is pecsételtünk. Azóta Jézussal járok mindennap, köszönöm, hogy megismerhettem Őt.

Köszönöm az Igét

Köszönöm tenéked Istenem, hogy élek.
Köszönöm, hogy mindig dicsérhetlek Téged.
Mindent megköszönök: a derűt, a mosolyt.
Köszönöm Igédet, amely most hozzám szólt.

Mi is lenne, ha szavadat nem hallanám,
Elbolyongván én is, mint nyájtól a bárány.
De Te hozzám beszélsz, mint pásztor a juhhoz.
Szent szavadat hallva nem mehetek máshoz.

Követlek szüntelen akármerre haladsz.
Tudom, hogy veszélyben soha- soha nem hagysz.
Uram, én követlek éjjel- nappal Téged,
és így szüntelen hallgatom Igédet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése