Téma, ige: 5000 ember megvendégelése (Máté 14, 13-21.)
Jézust mindig nagy tömegek vették
körül. A sokaságban voltak kíváncsiskodók, örökös
kritizálók, és éhes emberek is. Ne csak korgó gyomrú emberekre
tessék gondolni! Bizony, a lélek is lehet kitikkadva. Elepedhet
jó szóért, megbecsülésért, szeretetért, megértésért. A
betegség súlyát hordozó test is elfáradhat, a lélek is
belegémbered a fájdalomba. A hétköznap gondjai is leszívják a
lelki erőt. A szégyenletes múltat és jelent takargató lélek is
kiaszottá válhat.
„Boldogok a lelki szegények, mert
övék a Mennyek országa... Boldogok, akik éheznek, mert ők
megelégíttetnek.” (Máté 5, 3.6.)- mondja Jézus a hegyi
beszédében. Nem kell szégyelld, ha éhes vagy!
Jézus éppen elvonulni készült,
vágyott egy kis magányra, hogy újra erőt merítsen. „Amikor
meghallotta ezt a sokaság, utána ment gyalog a városokból.”
Biztos láttatok már televízióban olyan helyeket, ahol az élelem
és ivóvíz hiánya miatt segélyeket osztanak. Egy megneszeli,
máris tömeggé duzzad az érdeklődők sora. Egymás kezéből
kitépve, dulakodva próbálnak az élelem forrásához jutni.
Számukra Jézus ehhez hasonló
szomjoltó forrás volt. („Aki abból a vízből iszik, amelyet én
adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó
víz forrásává lesz benne.”- mondja Jézus egy szomjazó
asszonynak Samáriában.)
Megszánta Jézus a tömeget,
gyógyította, tanítgatta őket. Nagyon eltelt az idő. A nép egész
nap nem evett. A tanítványok azt tanácsolták Jézusnak, hogy
bocsássa el a sokaságot, hogy élelmet tudjanak szerezni maguknak.
- „Ti adjatok nekik enni!”
- „Nincs itt egyebünk, csak 5
kenyerünk és 2 halunk.”
Jézus nem kicsinyelte le a meglevőt,
hanem megköszönte az Atyának és a tanítványokra bízta a
kiosztást.
„Miután valamennyien ettek és
jóllaktak, összeszedték a maradék darabokat (Jézus sem
pocsékolt) 12 tele kosárral... 5000 férfi volt, az
asszonyokat és a gyermekeket nem számítva.”
Nyilvánvaló csoda történt. Jézus
megtehette, mert Isten Fia volt. Jézus nem bagatellizálta el az
éhség kérdését, a gyomor szükségét. Ő tudta, hogy szükség
van a kenyérre, hiszen maga is testet öltve ízlelt bele az emberi
lét nehézségeibe. Ezért kaptunk ígéretet a következőkre:
„Ne aggódjatok tehát, és ne
mondjátok: Mit együnk?- vagy: Mit igyunk?- vagy: Mit öltsünk
magunkra? … a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy
szükségetek van minderre.
DE keressétek először az Ő országát
és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak
nektek.” (Máté 6, 31-33.)
Jézus tudja, hogy „nem csak
kenyérrel él az ember...” A tudományok is megegyeznek abban, az
ember több, mint anyag, van lelke is.
A kérdés csak az, hogy mivel
elégítjük meg lelkünk mardosó éhségét. Televízió
válogatatlan műsorai, ValóVilág gusztustalan, botrányos műsorai,
magazinok, romantikától csepegő regények vannak az étlapon
(amely álomvilágában minden békés és jó)? Vagy az alkohol
bódító italával próbálod enyhíteni a lélek ürességét? De
egy szenvedéllyé váló hobby is lehet menekülési módszer.
Pascal így fogalmazott: „Minden
ember lelke mélyén egy Isten alakú űr van.” Ezt
kitölteni csak maga Isten tudja. De Ő tudja.
Jézus így fejezte be a mondatot: „Nem
csak kenyérrel él az ember, hanem minden Igével, amely
Isten szájából származik.” Ez nem egyéb, mint maga
a Biblia. A Szentírás olvasása igazi megelégedést tud
nyújtani a léleknek. Hiszen a „teljes Írás Istentől
ihletett (=származik), és hasznos a tanításra. (2. Tim. 3, 16.)
Ezért kínáljuk mi is ezeket a lelki
dolgokat, mert ezek hasznosságáról meggyőződtünk.
Szeretném, ha az itt készülő
kosaraitok, nem csak szaloncukrokkal, egyéb csemegékkel telnének
meg, hanem minden lelki jóval.
A kis kosárkákra írt Ige szeretném,
ha ezekre a gondolatokra emlékeztetne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése