Egyik gyulai látogatásunk során láttam egy nagyon szép munkát. Egy iratrendezőt alakítottak át kellékes táskának. Akkor született meg benne, hogy én is szeretnék ilyet. A szememmel és a mobiltelefonommal készítettem néhány nem túl precíz képet, hogy az otthoni csendességemben én is hozzálássak a sajátom megvarrásához. A kezdeti lelkesedésem hamar letört, mikor rájöttem, hogy túl nagy fába vágtam a fejszémet. A táska elkészült, de túl sok energiát pazaroltam rá, és még így is sok a sutaság benne. De mindezek ellenére, mégis nagyon tanulságos volt a varrás. Szeretném megosztani veletek ezeket a lelki élményeket, amelyeket megértettem a sok visszabontás-újravarrás során.1. Alázat: a varrást megelőző napokban többször véleményeztem férjem gyors összetákolásait. Rá kellett jönnöm, hogy én sem tudok különbet felmutatni. (Bár nem sajnáltam rá az időmet sem.)
2. Kitartás: sokszor éreztem kísértést a munka befejezésére. De ott motoszkált bennem az is, hogy közben tanulhatom a kitartást és gyakorolhatom a varrást is. Amit magunk gondolunk át (és nem készen másolunk le) az mindig értékesebb.
3. Tisztelet: a varrónői pálya is művészet.
4. Túlvállalás: amihez még nincs meg a megfelelő tudásom, azt ne erőltessem. Kezdjem az alapoknál!
5. Türelmetlenség: szeretnék mindig gyorsan a kívánt javak birtokába jutni. Igaz ez a szellemi, de a fizikai téren is. Lehetőleg kevés energiabefektetéssel. Pedig sok minden megtanulásához, megszerzéséhez idő kell.
Néhány képet mellékelek a munkáról. Ha neked is megtetszene az ötlet, akkor légy alázatos, kitartó és türelmes! Jó varrogatást kívánok! (Lejegyezte: nagnus)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése