Kései anyák napi meglepetés

A múlt hét mozgalmasan telt, így nem volt időm ráhangolódni az anyák napjára. Talán arra gondolsz, minek ez a felhajtás? Én sem tulajdonítottam sokáig ennek nagy jelentőséget. Amióta megízleltem az anyaságot, megváltozott a véleményem. Most élem át igazán, hogy mekkora önfeláldozásra van szükség egy gyermeknek a felneveléséhez. Az én édesanyám vállalta értem a nehézségeket is. Hálás érte nagyon a szívem. Szeretném én is a példáját követni.
Van egy kedves bibliai vers, amelyet szeretnék veletek megosztani. Arról szól, hogy születésünk nem a véletlenek sorozatából, vagy a kiszámíthatatlan sorsból ered. A mennyei Atya (aki maga a Teremtő Isten) akaratából kezdődött el földi létünk. (Ne feledd, a TIÉD is:)
Csodálatos, hogy anyaként mi is eszközei lehetünk ennek az alkotó munkának.

"Te alkottad veséimet, te formáltál anyám méhében.
Magasztallak téged, mert félelmes és csodálatos vagy;
csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt.
Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon formálódtam,
mintha a föld mélyén képződtem volna.
Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt írva,
a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük.
Mily drágák nekem szándékaid, Istenem, mily hatalmas azoknak száma!
Számolgatom, de több a homokszemeknél, s a végén is csak nálad vagyok."
                                                                  Zsoltárok könyve

Egy kis meglepetés ötletét szeretném közzétenni. Ez a virágos váza könnyen elkészíthető. A varrás menetét itt tekintheted meg. Mezei virágokkal telerakva kedves ajándék lehet, nemcsak édesanyák számára.

A végén álljon itt egy kis vers, és néhány nagyon személyes megjegyzés:
Eszméltető (- elmélkedő)


Hányszor hallom nap mint nap: anya, anya,
Talán sokszor már bosszant, kiakaszt.
"Anya, hol van a fehér ingem, nem vasaltad ki az ünnepre?
Miért nem hozod már a táskám, a busz nem vár rám!
Miért ilyen sós a leves, teljesen ehetetlen.
Miért idegeskedsz, lehetnél egy kicsit türelmesebb!"


Hát nincs megállás? Mikor tehetem le terhem?

Légy hálás, ha van kinek mond: anya!
Örülj, ha a gyermek még otthon van,
és téged szólít, kér, hív, ha bajban van.
Csoda, ajándék,
ha együtt lehet: anya és gyermek még.

Milyen sokan már csak sóhajtják:
"Anya, anya, hol vagy,
Még el kell néhány dolgot mondjak!
Nem mondtam elégszer: szeretlek,
Makacskodtam, ellened szegültem nem egyszer."

Köszönöm, Istenem:
Hogy még van simogató kéz, mely hozzám ér,
Szemek, melyek éjszaka is felrebbennek, és segítségemre sietnek,
Becéző ajkak, melyek suttogják: "hallgatlak",
Lábak, melyek sokszor a nyomomba erednek.

Kérlek, Istenem:
Hadd lehessek ilyen édesanya én is!
                                                          (nagnus)
Kedves szüleim, ne feledjétek, nagyon szeretlek benneteket!
Lejegyezte: nagnus