Az előző írásomhoz kapcsolódva, ha a jókedv meg is van, sok dolog kell még hozzá, hogy foltozgatni tudjunk. Azután jönnek az anyagiak. Nem foglalok erre sok karaktert, hiszen ezt mindenki másképp oldja meg, azonban megosztom Önnel/ Veled, hogyan is jutottam én hozzá egy varrógéphez.
Mielőtt férjhez mentem,(2 éve) megfogalmazódott bennem, hogy milyen hasznos lenne tudni géppel varrni – előtte nem nagyon izgatott az öltögetés. Felsóhajtottam Istenhez, hogy úgy szeretnék egy varrógépet, micsoda csoda lenne, ha kapnék egyet, aztán ezt el is felejtettem. Telt, múlt az idő és tavaly egy nyári délutánon kaptam egy használt varrógépet. Egy kis javítani való volt rajta, de működőképes, sőt! Már csak az hiányzott, hogy kiismerjem. Már sokszor próbára tette a türelmemet. Hálás vagyok a gépért, s a mai napig is arra emlékeztet, hogy Isten néha nem csak a szükségeinket tölti be, hanem a kívánságainkat is. Hogy mikor melyiket, azt az ő bölcsessége dönti el.
„Emlékezzetek csodatetteire, amelyeket véghezvitt” Zsoltárok 105:5
A varrógép története Istennek egy aprócska csodája. A legnagyobb pedig ez:
„Mert úgy szerette Isten ezt a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” János ev. 3:16
Visszatérve a huzatra, varrógépemnek egy régi típusú egyhangú szürke tokja van, s gondoltam, kidekorálom. Első blokk, amit megtanultam, a szélkerék volt. Ezt beépítettem. Gondoltam, legyen benne egy kis egyedi minta is, ekkor jött a hajó ötlete. Szabtam, nyiszáltam és megszületett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése